Egy kegyetlen hazafi
	Az eredeti Drakula a XV. században az Erdéllyel szomszédos hegyvidéki terület, a Havasalföld fejedelme volt. Festményeken és fametszeteken megörökített arcképeinek tanúsága szerint vastag bajszú, horgas orrú és nagy meredt szemű férfi volt, a keresztségben a Vlad nevet kapta, de Drakulának is nevezték, mert családjának címerében "drakul" vagyis sárkány ágaskodott. E szónak történetesen "ördög" Jelentése is van. Fiatal korában túszként a törökök fogságába került, ahol ellesett egy gyötrelmes kivégzési módot a karóba húzást. E barbár büntetés során az áldozat testén kihegyezett fakarót vagy vas lándzsát szúrnak keresztül, majd felállítva a földbe ássák, hogy lassú kínok között szenvedjen kirajta. 1448-ban Vlad valószínűleg 18 éves volt csupán, amikor a törökök a havasalföldi trónra ültették, de ő két hónap múlva egy keresztény kolostorba falai közé menekült. Miután a törökök bevették Konstantinápolyt, az ortodox kereszténység fővárosát, Vlad 1456-ban visszatért öröklött trónjára, és ettől kezdve négy évig példátlanul leleményes kegyetlenséggel
uralkodott. Egy alkalommal minden ok nélkül feldúlt egy vele baráti viszonyban álló várost, ennek 10 ezer polgárát megkínozta, sokat karóba is húzatott. Ekkor tett szert új ragadványnevére: Tepes, vagyis, "karóba húzó". Leghirhedtebb tömegmészárlását 1640 Szent Bertalan napján követte el, ekkor az egyik erdélyi városban 30 ezer embert húzatott karóba. vajon Drakula közönséges szadista volt, vagy kegyetlen pusztításai mögött politikai indítékot kell keresnünk? A válasz is-is. Amikor a török udvar követei nem vették le jelenlétében a turbánjukat, megparancsolta, hogy szögezzék a koponyájukhoz, nyílvánvalóan a függetlenség arcátlan és merész kinyílvánítása volt. Bármilyen barbár volt, hírnevet
	szerzett a keresztény Európában, számos Duna menti várat visszafoglalt a töröktől, és seregével csaknem a Fekete-tengerig hatolt. Az érem másik oldala, hogy miután visszafordult csapataival, a saját népe akarta hamisított levelekkel bizonyítani, hogy összejátszik a törökökkel. Drakulát Corvin Mátyás magyar király, se szó, se beszéd, tizenkét évre lecsukatta. Lehet, hogy maguk a havasalföldiek undorodtak meg saját uralkodójuk büntető módszereinek bámulatos változatosságától, amelybe az eleven megfőzéstől és megnyúzásától az égetésig és csonkolásig minden belefért. Börtönávei alatt Drakula, aki fondorlatosan elbűvölő személyiség lehetett, összebarátkozott őreivel, akik segítőkészen ellátták egerekkel és más kisállatokkal, hogy a
cellájában karóba húzhassa őket csak úgy a maga örömére. 1474-ben kiszabadult. Két évvel később - immár harmadszor - bejelentette igényét a havasalfödi trónra, de két hónappal ezután 45 éves korában mikor ismét részt vettek egy török elleni csatában megölték. Fejét levágták, és mézben konzerválva trófeaként küldték a szultánnak, testét jeltelen sírba temették.