A Halál Kapujában
by Angel of Death 2005.07.05. 11:45
Itt állok magányosan,egyedül
de arcom hirtelen felderül.
Téged látlak kedvesem,
de egy másik ölel kedvesen.
Sírnék,de már nem tudok,
inkább gyorsan elfutok.
Rohanok végig az utcán,esőben
de ekkora csalódást már nem bírok erővel.
Olyan jó volt karjaod közt megpihenni,
a biztonság,és védelem melyet tudtál nyújtani.
Bárcsak most is ölelnél szorosan,gyengéden!
akkor most nem gondolkodnék el az életen...
Talán jöhet még valaki aki igazán szeret,
nem vagdosnám mindennap a csuklómon lévő eret.
"De ez képtelenség" gondolom,
a halál csábító érintését fontolom.
A halál kapujában állok már régen,
nézem hogy hagy el minden vérem.
Érzéseim kihaltak,
vágyaim elhagytak,de ezt kevesen vették észre......
Azt mondják Isten mindenkit szeret,mindenkit óv a rossztól,
Mondják:"Higyj Istenben mert létezik!"
nem értem,ők ezt élvezik?
Hol van akkor Isten,mikor mindenki bánt?
Hol van ha egyszer mindent lát?
Akkor nincs Isten mikor emberek százai hallnak meg ártatlanul??
s még gyerekek is oly váratlanul?
Őket mért nem lehet kihagyni ebből?
Elegem van az egészből!!!
Itthagyom ezt a hazugsággal teli világot,
síromra te teszed majd az utolsó virágot!
|