ŐŐŐ szerintem ezt a verset fel lehetne tenni az oldalra:
Lement a Nap,eltünt a fény,Ilyenkor a vámpír életre kél.Így teszek én is,újúlt erővel,de egyúttal kínzó éhséggel.
Új prédára vágyom,friss meleg vérre,a gyilkolás örömének gyönyörűségére.Érezni akarom a vadászat élményét,így az utcán éhesen néztem szét.
Mintha mindenki tudná,mi a célom,mintha tudnák,nem ember vagyok,hanem egy démon.Senki nem járt felém,kihalt volt a táj,engem is megérintett a hatalmas magány.
Türelmesen vártam,de egyre éhesebben,inni akartam,még ebben az éjben...és végre felbukkant egy ember,érzem,hogy szívem ismét hevesen ver.
A férfin nem látszott,hogy észrevett volna,ment amerre indúlt,amerre hívta dolga.Hallottam lépteinek egyenletes zaját,láttam szélben lobogó hosszú,barna haját.
Csendesen követtem,míg meg nem állt,mintha megsejtette volna a halált.Melyet én hoztam magammal neki,megfogni a feját,és vérét sajátommá tenni.
Megfordult,elöször nem ismert meg engem Megszólított:"jó estét,mi járatban erre?Gonoszan elmosolyodtam,s közelebb léptem,ekkor látta meg arcom,fehérségem.
Láttam a felismerést az arcán,a félelmet,ahogy sápadtan ilyedten rám meredt.Megragadtam,de kitépte magát kezemből,s menekülni kezdett el tőlem a sötétből.
Láttam,ahogyan fut,kétségbeesetten,de megbotlott,elesett,s ott álltam felette.Megfogtam a kabátját,s felhúztam magamhoz,fejemet odaszorítottam forró nyakához.
Fogaimat belemélyeztettem puha husába,ő belefáradt az értelmetlen tusába.Megadta magát,végleg legyengült,Karjaimban teljesen ernyedten feküdt.
Szívtam,szívtam,míg szíve dobogott,szemeimben gonosz fény lobogott.Ledobtam,s sebesen visszaindultam,s koporsómban elégedett álomba borultam. |