A rock horror-kabinetje

Miközben szárad a körmünkön a fekete körömlakk, elmagyarázzuk, hogy miért szeretjük a rockban is a horrort? Avagy mi is az a „gót zene”?

Az Oxford English Dictionary szerint a gót regény „hátborzongató stílusú”. Ez a definíció egyúttal a gót zenére is alkalmazható. A punk után megjelent sok különböző stílus egyikeként a gót David Bowie és Lugosi Béla eleganciáját ötvözve jellegzetes túlsminkelt keveréket alkotott. Az új stílus zeneileg sokat köszönhet a The Stooges, a The Doors és a Black Sabbath ördögi kísérleteinek. A morbid hatásokat használó és kísérteties zenét játszó zenekarok közül elsőként a Siouxsie And The Banshees és a Joy Division jelent meg. Ezek közül az első felismerhetően gót, a második viszont nem. Bár Ian Curtis sátáni hangja és Peter Hook kongó basszusa egy egész generációnyi gót zenekarra hatást gyakorolt. Siouxsie Sioux-tól eltérően azonban egyik manchesteri zenész sem került 10 méternél közelebb egy hajlakk spray-hez.

Pedig ez teszi igazán góttá a zenekart:– egy csipetnyi természetellenesség, egy kevéske végzetes megszállottság és egy kis nárcizmus. Nemcsak a sötét erőket kell ismerniük, hanem tökéletesen kell kinézniük is. A gót stílus imádja a teátrális megoldásokat. Egy Marilyn Manson koncerten több tökéletesen öltözött különccel találkozhatunk, mint a Batcave klubban, annak fénykorában. A nyilvánvalóan tervszerűen előállított zenekarok korában ezt akár csodálni is lehet.

Bauhaus

Crackle

1998

David Bowie kétségkívül nagy hatást gyakorolt a Bauhaus-ra (gondoljunk csak a Ziggy Stardust feldolgozására), de Peter Murphy frontember széles pofacsontja és kísérteties pózai miatt a zenekar a gót zene „nagy öregjévé” vált. Bár például az In The Flat Field című lemez is meglehetősen komor, hiba lenne megfeledkeznünk a Bela Lugosi’s Dead című kislemezükről, amely ezen a válogatáslemezen is szerepel. A Bauhaus zenéje később a Bowie-féle vámpírfilmben, a The Hunger-ben is hallható volt.

Siouxsie And The Banshees

JuJu

1981

Ezek az első generációs punkok a különc Siouxsie Sioux vezetése alatt a legtöbb postpunk zenekarnál hátborzongatóbbá és bizarrabbá váltak. Miközben Sioux torzonborz, szögletesen sminkelt, boszorkányhangú gót királynővé vált, a zene egyre komorabb lett és a két kedvenc gót téma, a szex és a halál köré szövődött. A JuJu sötét erotikával átitatott számai (például a Halloween és a Voodoo Dolly) a gótikus zene követendő példájává tették John McGeogh rideg gitár- és Steve Severin sportos basszusgitárjátékát, valamint Sioux fülsértő éneklését.

The Birthday Party

Prayers On Fire

1981

Nick Cave kusza haja, sápadt arca és ördögi baritonja miatt szintén gótikus ikonná vált. Mick Harvey bűntársával megalapították a The Birthday Party-t, és a halál, a pusztulás és a perverzió nagyköveteivé váltak. Cave a bemutatkozó lemezen dühödten ordítozva „énekel”, a zenekar gátlástalansága és ősi ritmusai pedig voodoo szellemeket idéznek a Nick The Stripper és a Zoo Music Girl című számokban. A zene tényleg hátborzongató, és sokkal inkább az, mint a későbbi számok, amelyekben érthetetlen okokból Kylie Minogue is szerepel.

The Cure

Pornography

1982

Bár Robert Smith egy különc popsztárnak tartja magát, a Cure erősen befelé forduló zenéje és stílusa miatt igazából gótikusnak mondható. Az 1982-ben kiadott, Pornography című lemez Smith drogoktól szeszélyes viselkedése miatt eléggé mostoha körülmények között készült el. Ez főleg a szövegekből derül ki, amelyek a valaha megírt legérthetetlenebbek közé tartoznak. Itt hallható az egyik legjobb kezdősor is: „It doesn’t matter if we all die” (Nem számít, ha mind meghalunk). A Pornography egy érzelmi horror show és a Cure legnehezebben értelmezhető lemeze.

The Cult

Love

1985

Bár a Cult-ot később sokat támadták az erőltetett „heavy metal-osodás” miatt, a Love enyhén pszichedelikus She Sells Sanctuary és Rain című számait sokan szerették, mert Ian Astbury és Billy Duffy ügyesen ötvözte a régies eleganciát a klasszikus rockkal. Astbury misztikus megszállottságát és a nagyszerű szövegeit sikeresen kiegészítette a profi előadásmód. Tartsuk meg ezt az emlékezetünkben.

The Sisters Of Mercy

First And Last And Always

1985

Az Andrew Eldritch síri hangjára építő Sisters Of Mercy a Bauhaus törvénytelen leszármazottjának tekinthető. A First And Last And Always című bemutatkozó lemezük gótikus klasszikusain (például a Black Planet és a Marian című számokon) megcsodálhatjuk Wayne Hussey egzotikus gitárjátékát és a dobos Doktor Avalanche tompa kopogtatását. Eldritch később kirúgta Hussey-t és Craig Adams basszusgitárost, és Meat Loaf producerével, Jim Steinman-nal együttműködve adta ki a következő, Floodland című lemezt. A First And Last And Always a zenekar igazi gótikus albuma, sivár és végzetes.

The Mission

God’s Own Medicine

1986

Ha a The Sisters Of Mercy-t tekintjük a gótikus Stone Roses-nak, akkor a The Mission a gót Happy Mondays. Wayne Hussey bandája egy hobbizenekar volt, amely sok feldolgozást készített, és rengeteg olyan számot alkotott amelytől a rajongók megőrültek, például az e lemezen található Wasteland-et. Hussey és korábbi főnöke, Eldritch ellenségeskedése miatt a Mission és a Sisters Of Mercy egymás halálos ellenségei voltak, de pályafutásuk egymáshoz hasonlóan alakult, és mindkét zenekar napjainkig aktív maradt.

Fields Of The Nephilim

Dawnrazor

1987

Bár gyakran a szegény ember Sisters Of Mercy-jének nevezik őket, a felsorolásból nem felejthetjük ki Carl McCoy-t és törvényen kívüliekből álló bandáját. Ha másért nem is, legalább jellegzetes westernes megjelenésük miatt érdemes megemlíteni őket. McCoy rajongói úgy néznek ki, mint Clint Eastwood a Nincs bocsánat (Unforgiven) című filmben egy különösen heves homokvihar után. Ezt a poros, ördögi külsőt úgy érik el, hogy liszttel bőségesen beszórják magukat. A Dawnrazor-on található zene a gitárszólóknak és a törzsi ritmusoknak köszönhetően meglehetősen erőteljes, de mégis elég közérthető volt ahhoz, hogy hatással legyen a slágerzenékre is. 1988-ban a Moonchild című kislemez még a top 30 listára is felkerült.

Nine Inch Nails

Pretty Hate Machine

1991

Trent Reznor Nine Inch Nails nevű projektje áthidalja a régi és az új, MTV által szponzorált gót zene között tátongó szakadékot, és meghonosítja az „ipari” zenei ritmusokat, amelyek a durva, brutális gót stílus és az agresszív fetisizmus melléktermékei. Reznor rekedt rikoltozása (különösen a Head Like A Hole című számban) új, megbotránkoztató stílust teremtett, és leszámolt a régi típusú színészkedéssel. Megmaradt viszont a megszállottság és a morbiditás. Végül is ne feledjük, hogy ez az ember abban a házban dolgozott, ahol Sharon Tate-et meggyilkolták.

Marilyn Manson

Antichrist Superstar

1996

Kicsoda Manson? Maga a Sátán, vagy egy pantomimozó nő? Bármit is gondoljunk róla, tény, hogy hagyományos botránytaktikájával sikerült maradandó nyomot hagynia az amerikai kultúrában. Az 1996-os Antichrist Superstar (és különösen a himnuszszerű Beautiful People című szám) Manson legsikeresebb kísérlete volt sátáni megszállottságának és a társadalommal szembeni megvetésének kifejezésére. Szíve mélyén azonban ő is gót, mert ez az életstílus elválaszthatatlan a zenétől. Manson-nál David Bowie természetfeletti tekintete Nick Cave ismerős hörgésével párosul.

Forrás: www.zene.net