A farkasember-hiedelem eredetére mely szerint némelyik ember képes
magára ölteni egy állat, többnyire farkas formáját soha nem sikerült
kielégítő magyarázatot találni. Hérodotosz, a Kr. e. 5. században élt
görög történetíró szerint a görögök és a szkíták, akik a Fekete-tenger
partján telepedtek le, az ottani őslakókat varázslóknak tartották, akik
minden évben néhány napra farkassá változtak. Megemlít egy
népcsoportot amelynek tagjai akaratlagosan farkassá tudnak változni,
és éppen olyan könnyedén vissza is tudnak alakulni, amikor csak
akarnak. Századokkal Krisztus születése előtt a farkasember-démont
olyan embernek tekintették, akit természetellenes módon megszállt az
emberhús iránti éhség, és aki mágia segítségével megvadult farkassá
tud változni, hogy könnyebben tudja csillapítani szörnyű étvágyát. Az
ókori bölcsek szerint az átalakulással a farkasember a farkas erejét és
ravaszágát ölti magára, jóllehet hangja és szeme továbbra is emberi
marad. A római kori irodalomban is varázslat művének tartották az
ember farkassá változását. A Kr. e. 1. században élt Virgilius volt az
első latin költő, aki említést tett a babonáról. Pertonius, aki Kr. u. 54-68
között Néró udvarának szórakoztatásáért volt felelős, egy jó kis
farkasember-történetet mesél el Saryricon című szatirikus verses
regényében. Bizonyos görög és római tradíciók szerint az embernek
farkassá való átalakulása egy istennek bemutatott emberáldozat miatti
büntetés. Plinius (Kr. u. 62-113) szerint az ilyen alkalmakkor az
áldozatot egy tó szélére vitték, majd miután átúszott a túlpartra,
farkassá változott. Ebben a formájában járta kilenc évig a vidéket
farkasember-társaival együtt. Ha ez alatt az idő alatt megtartóztatta
magát az emberhúsevéstől, akkor visszanyerhette eredeti formáját,
ami nem mentesült az öregkori romlástól. Ovidius (Kr. e. 43- Kr. u. 18)
Metamorphoses című elbeszélő költeményében feljegyzett egy olyan
alakváltozást, amely egy bűn megtorlásaként történt. A költeményben
megemlékezik egy legendáról, amelyben rejtélyes alakváltozások
szerepelnek a teremtés idejétől kezdve egészen Julius Caesar koráig.
Ovidius elmeséli, hogy Arcadia mitikus királya, Lycaon úgy tette próbára
Jupiter mindentudását, hogy egy tál emberi húst tett elé, amely bűnért
azonnal farkassá változott, és pásztorkodó alattvalói rémületének
forrása lett mindörökre.
Az alakváltozások előidézésére használt módszerek különfélék voltak.
Néha az átváltozás spontán módon, irányíthatatlanul következett be,
máskor például a norvég és izlandi sagákban leirt átalakulások
esetében egy valódi farkasbőr felöltésével történt. De számos esetben
csak egy varázslatra volt szükség, ami nem okozott változásokat az
emberi testben, csak a szemtanúkat késztette arra hogy azt képzeljék:
igazi farkast látnak. Néhány átváltozott ember azt állította hogy csak
bizonyos növények, például mérgező sisakvirág vagy bürök
segítségével tudnak visszaváltozni, illetve úgy, hogy különböző növényi
kenőcsökkel kenik be testüket.
library.thinkg.orguest./COO6250/far.htmFARKASEMBER
A hétköznapok embere valamilyen külső behatásra átalakul farkassá.
Ilyen inger lehet: a veszélyes környezet, erős rosszullét vagy a
telehold fázisának közeledése. A farkasember éles hallással és
szaglással rendelkezik, jól tűri a fájdalmat sőt vannak olyan
feljegyzések, melyek szerint csupán ezüstből készült lövedékkel
lehetett megállítani bizonyos példányait. Nem feltétlen közveszélyes...
forester.fw.hu
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
