Gabriel nem tudott otthon �lni, egyed�l. Bement a munkahely�re. Egy eg�szen ig�nyes lap szerkeszt�je volt. �pp befejezte az aznapi teend�it, amikor �rkezett egy levele. A v�mp�rokkal foglalkoz� kedvenc k�nyv�t lapozgatta, de k�nytelen volt f�lretenni egy h�s-v�r v�rsz�v� miatt. Megnyitotta a levelet:

V�mp�r vagyok. Lehet, hogy ma este m�g tal�lkozunk!

Becsukta a mapp�t. Befejezte a cikk�t. Nyugtalan�totta a le�rt mondat. B�r mindig vonz�dott az okkult dolgok ir�nt, azt m�gis h�lyes�gnek tartotta, hogy val�ban l�tezn�nek misztikus l�nyek.

Gabriel visszat�rt otthon�ba, hogy folytassa j�l meg�rdemelt pihen�s�t. Nem gy�z�tt azon gondolkozni, hogy vajon, aki e-mailt �rt neki, az t�nyleg v�mp�r e vagy sem. Aggasztotta az az egy mondat, hogy „ma este m�g tal�lkozunk”. Nagy megtiszteltet�snek vette, ha bar�tn�j�vel egy �gyban alhat, viszont ma egyed�l kellett lennie.

�jjel k�l�n�sen hossz� ideig volt fenn, de �jf�l k�r�l j� �jszak�t k�v�nt mag�nak, s Gabriel n�h�ny perc m�lva m�ly �lomba mer�lt. Utolj�ra m�g visszaid�zte a nap f�radalmait, majd egy id� ut�n azon kapta mag�t, hogy nem tud elaludni. Egyre jobban a fej�ben j�rt az a bizonyos mondat. �bren fek�dt a vaks�t�t szob�ban, �s az alv�sra pr�b�lt �sszpontos�tani, de sehogy sem j�tt �lom a szem�re.

Hirtelen furcsa zaj �t�tte meg a f�l�t. Mintha az �gy v�g�n�l lett volna valaki. J�l eml�kezett, hogy bez�rta az ajt�t biztosan, a kulcs a z�rban, a bar�tn�je nem j�n haza. Azt�n r�j�tt arra is, hogy mi okozza a zajt: az ablak �veg�n kapar�szott valami. Kiny�lt a szoba ablaka. Kezdetben alig hallotta a neszel�st, de azt�n egyre er�sebb� v�lt: mintha valaki az �jnek �vadj�n azzal t�lten� az idej�t, hogy bejusson a h�l�szob�j�ba.

Figyelte az ajt�t, de nem j�tt be rajta senki.

Gabriel nagyon megijedt. Fogalma sem volt, hogy ki j�hetett be �jf�l ut�n a szob�j�ba, s f�leg nem �rtette, hogyan. Hiszen, a lak�sa magasan van, t�zl�tra nincs! A mondat! Mindez a m�sodperc t�rtr�sze alatt villant �t az agy�n. F�lelm�ben halkan sz�lni pr�b�lt, de egy hang sem j�tt ki a tork�n. Am�gy sem volt a k�zelben senki, hogy seg�tsen neki.

Gabriel most m�r igaz�n p�nikba esett. Minden �z�ben reszketett, kiverte a hideg ver�t�k. Azt�n, �szt�n�s mozdulattal a fej�re r�ntotta a dunyh�t.

Abban b�zott, hogy ha � nem l�tja a bent �l�lkod� idegent, tal�n az is b�k�n hagyja �t. T�vedett. N�h�ny pillanat m�lva, amely sz�m�ra k�nz� �r�kk�val�s�gnak t�nt, a dunyha sarka felemelkedett a feje felett… Gabriel remegve felpillantott… s ereiben megfagyott a v�r.

A szob�ban kirajzol�dott egy t�nem�ny alakja. Feh�r volt, fekete ruh�ban. �rz�kien v�r�s sz�ja volt, s�t�t haja puh�n omlott v�llaira. Az �gya mellett ott �llt egy szomor� szem� halott. F�ld�nt�li volt a hangja, de m�gis nyugtat�. Lebegett fel�. Gabriel ki�br�ndultan vette �szre, hogy a jelen�s egy v�mp�r. T�nyleg elj�tt!

A fi� moccanni sem b�rt, csak n�zte, n�zte a rezzen�stelen arc� k�s�rtetet, aki egyik kez�vel a dunyha sark�t tartotta. Azt�n csakhamar �jra megmozdult. Lassan felemelte egyik l�b�t, s Gabriel reszket� test�hez �rintette. J�ghideg volt. Azt�n ugyanolyan lass� mozdulatokkal beb�jt mell�je az �gyba. Az eddig szinte elviselhetetlen�l meleg dunyha, pillanatok alatt kih�lt. A s�padt k�s�rtet ezut�n felemelte fagyott kez�t, s j�gcsaphoz hasonlatos ujjaival v�gigsim�totta a fi� arc�t. Lassan eg�szen k�zel hajolt hozz�. F�l�nk cs�kot nyomott ajk�ra. Tov�bb vonaglott a fi� nyaka fel�. Gabrielt meg�rintette a hal�l szele.

A l�ny el�bb belecs�kolt a nyak�ba, majd �les szemfogait a pille-kem�ny h�sba v�jta. K�nz�an lassan kezdte szip�kolni az �des ned�t. A fi� ext�zisba esett. H�r�gve zih�lt leveg� ut�n. Elvesztette �rz�keit, lebegni kezdett.

A v�r im�data fel�bredt Gabrielben. Erei megfesz�ltek, robbanni k�sz�ltek. T�l ismer�s �rz�s volt ez. A l�ny melle fel� emelkedett. Dereka k�r� fonta karjait, a h�t�ba m�lyesztette k�rmeit. Beleharapott a szokatlanul puha h�sba. Sz�vni kezdte a v�rt. A l�ny teste megfesz�lt, fej�t h�tra vetette, k�jesen ny�g�tt.

Mikor a n�st�ny �gy �rezte el�g, ell�kte mag�t�l a fi�t. Gabriel a p�rn�kra esett. �rezte a t�zes v�r �raml�s�t a test�ben. Elhom�lyosult minden. �gy �rezte, ragacsos feketes�g �nti el az agy�t. Valahonnan messzir�l hallani v�lte saj�t sikolt�s�t, majd a l�ny izgatott hangj�t, azt�n m�ly csend borult r�…

Amikor kis id� m�lva mag�hoz t�rt, az iszony� jelen�snek m�r nyoma veszett. Ismeretlen helyen volt.  F�jt a nyaka. Lassan kitisztult a szeme el�tt minden. Egy kript�ban van! Kopors�ban!

K�rben�zett. A szobrok m�lyen a szem�be meredtek, megvet�en n�ztek r�. A fej�be l�ttak. Suttogtak. A kripta t�kr�be n�zett. Nem l�tott benne semmi m�st, csak egy oszl�snak indult hull�t, ami � maga volt. Akkor tudatosult benne, hogy mi is t�rt�nt val�j�ban. Az addigi munk�ja visszahatott r�. V�mp�r lett!

                                                    �RTA: Stokley

                                                          2005-10-31