D�monok karjaiban Mind�ssze hat�ves voltam, amikor az �ld�ztet�sem elkezd�d�tt. Egyik este mit sem sejtve a bar�tn�immel j�tszottam az utc�n. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy alig n�h�ny m�ternyire t�lem egy balj�s, fekete alak ereszkedik lefel� a leveg�b�l. Meglepetten odaki�ltottam a t�bbieknek, de �k zavartalanul folytatt�k a j�t�kukat. Nem vettek tudom�st a k�d�ri�sr�l, aki mindk�t kez�t felemelve, ott lebegett a fej�nk felett. A t�nem�nynek hat�rozottan emberi alakja volt, de von�sait k�dszer�s�ge miatt nem lehetett tiszt�n l�tni. Feje, karja �s t�rzse j�l kivehet� volt, viszont a l�ba beleveszett a m�ly�l� s�t�ts�gbe. Az alak csak �llt, nem besz�lt, nem mozdult. Legink�bb olyan hat�st keltett, mint egy f�ldre sz�llt viharfelh�. Nem tudtam a szemem levenni a jelen�sr�l, s b�r egyre ink�bb tudatosult bennem, hogy az �ri�s �rthat is nekem, ha akar, hiszen sokkal nagyobb �s er�sebb, mint �n. Megragadtam egyik bar�tn�m karj�t, �s vele egy�tt elindultam az ismeretlen l�ny fel�. Az �ri�s nem moccant. Azt�n, mintha nem kedvelte volna a t�bbiek k�zels�g�t, lassan emelkedni kezdett, majd beleolvadt a s�t�ts�gbe. Hitetlenkedve b�multam az �res utc�t. Nem tudtam mire v�lni a t�rt�nteket. Tal�n, t�l kicsi voltam m�g ahhoz, hogy felismerjem az esem�ny jelent�s�g�t, s honnan sejthettem volna, hogy ez a viszonylag �rtalmatlan tal�lkoz�s r�m�letesebbn�l r�m�letesebb megpr�b�ltat�sok lavin�j�t ind�tja el? A k�s�rtetek sohasem foglalkoztattak, b�r nagyany�m idej�ben hossz� t�li est�ken, amikor a templomban �lt�nk, hallottam �pp el�g r�mt�rt�netet. Arra, hogy velem is el�fordulhat ilyesmi, �lmomban sem gondoltam. Pedig p�r �vvel k�s�bb, �jabb kaland k�vetkezett. A csal�d lakodalomra k�sz�lt, de �desany�m m�g nem �rkezett meg a k�rh�zb�l. Ez�rt kimentem az udvarra, hogy ott v�rjam. Ahogy magamban j�tszottam, �szrevettem, hogy egy fiatal n� j�n be a kapun, aki nagyon hasonl�t az �desany�mhoz. K�zelebb sompolyogtam a l�togat�hoz. S r�m pillantva a kedves arc� asszony elmosolyodott. Nekib�torodtam, �s illedelmesen megk�rdeztem, hogy kit keres. De a mosolyg� asszony azon nyomban k�mforr� v�lt! A kert �s az utca ism�t �res volt. Rettenetemen csak az seg�tett, mikor a sz�leim hazaj�ttek a k�rh�zb�l. �k persze hitetlenkedve fogadt�k a mes�met, amikor viszont pontos le�r�st adtam az ismeretlenr�l, elkomorult az arcuk. A le�r�s ugyanis hajsz�lpontosan illett egy l�nyra, aki akkor halt meg, amikor �n sz�lettem. Ezut�n j� p�r �v csend k�vetkezett. Megn�ttem. Olyan lettem, aki –mint a tizen�vesek t�bbs�ge- szeret sz�rakozni. Nem is gondoltam t�bbet a gyermekkoromban t�rt�nt k�s�rteties jelens�gekre, mert �gy �reztem, bar�ti k�r�mben semmilyen vesz�ly nem fenyeget. Egyik �jjel, a szok�sos id�ben- d�l fel�- a haverokkal hazafel� tartottam. Egyszer azon vettem �szre magam, hogy m�r mindenki elb�cs�zott t�lem. �n a v�roska sz�l�n laktam, �gy egyed�l maradtam. F�l�nken k�rben�ztem: a l�mp�k gy�r f�ny�n�l balj�san kirajzol�dtak a h�zak kapui, a borospinc�k bej�ratai. A f�k sejtelmesen hajladoztak, a bokrok bar�ts�gtalanul susogtak. Nem mertem elindulni. Ott toporogtam az �t sz�l�n, de hamarosan ment� �tletem t�madt: elhat�roztam, hogy megv�rom, m�g arra j�n valaki, azt�n az illet�vel egy�tt sz�p nyugodtan, hazaballagok. Az �tlett�l azonnal megnyugodtam. K�rbek�mleltem, h�tha el�m, vet valakit a vakszerencse. Nem kellett sok�ig v�rakoznom. A k�s�i id�pont ellen�re egy fiatalembert fedeztem fel, aki �ppen arra ment, amerre �n laktam. B�r nem ismertem az illet�t, nagyon meg�r�ltem neki, �s tervemhez h�ven, nyom�ba szeg�dtem. Minden f�lelmem elp�rolgott, hiszen tudtam, hogy most m�r semmit�l nem kell tartanom. Mindv�gig a titokzatos idegent n�ztem, aki egyenesen l�pdelt el�ttem, �s kiss� oldalra ford�tott fejjel egyre csak az �tsz�li boz�tost figyelte. Kicsit furcs�lltam, milyen kom�tosan l�pked, mintha c�ltalanul bolyongana az �jszak�ban. Ez�t megszapor�ztam l�pteim, hogy kider�tsem, ki az a fura figura, akinek r�ad�sul, f�rfi l�t�re, v�llig �r a haja. M�r majdnem be�rtem az idegent, mikor az hirtelen elt�nt a szemem el�l. Megh�kkentem. Vajon hov� t�nhetett a f�rfi, hiszen egy pillanattal el�tte m�g ott volt el�ttem?! Meglepet�semet jeges f�lelem v�ltotta fel, amikor eszembe villant a k�t hasonl� eset, amit gyerekfejjel �ltem �t. Nagyon megijedtem, �s csak futottam, futottam, ahogy csak b�rtam, eg�szen haz�ig. Azon az �jszak�n t�prengtem el el�sz�r azon, hogy vajon mit tartogat sz�momra a j�v�. Ekkor m�g b�ztam benne, hogy tal�n siker�l elfelednem mind a h�rom kalandot, �s �gy �lhetek, mint b�rki m�s. T�vedtem. De ki l�thatta volna el�re, hogy a h�zass�gk�t�sem ut�n, amelyt�l a mened�kemet rem�ltem, a k�r�l�ttem kavarg� rejt�lyes er� nemhogy szertefoszlik, hanem �j csal�domnak tagjaira is kiterjeszti a hatalm�t? Mert b�rki vagy b�rmi is volt a k�nz�m, hamarosan jel�t adta annak, hogy mennyire ellenzi ezt a h�zass�got. Az esk�v� ut�n nem sokkal ugyanis sz�rny�s�ges m�don mutatkozott be nekem, mint a fiatalasszonynak: majd’ h�rom �vtizedes �ld�ztet�sem legr�mesebb fejezete k�vetkezett… Egyik �jjel �jf�l k�r�l felriadtam �lmomb�l, s �reztem, hogy soha nem tapasztalt nyugtalans�g vesz rajtam er�t. Nem �rtettem a dolgot, de amint kirep�lt az �lom a szememb�l �s felpillantottam, ereimben megfagyott a v�r. Egy von�sok n�lk�li emberi arc b�mult r�m k�zvetlen k�zelr�l. Az arc koromfekete volt, mintha a s�t�ts�gb�l gy�rt�k volna, k�t szeme hely�n pedig egy-egy ov�lis karika t�tongott, amikb�l gonosz, v�r�s f�ny �radt… S e szemek mereven �s fenyeget�en figyeltek. Minden er�met �sszeszedve hiszt�rikus sik�t�sba kezdtem. Mire a f�rjem fel�bredt, a jelens�gnek nyoma veszett. Nem mertem elmondani, mit l�ttam, hiszen eddigi tapasztalataim alapj�n j�l tudtam, hogy senki sem hinne nekem. Ink�bb azzal magyar�ztam ki magam, hogy rosszat �lmodtam. A gonosz, vil�g�t� szem� fantom, t�bb� nem is jelentkezett. �tadta hely�t �jabb, eddig m�g soha nem tapasztalt megjelen�seknek. A k�vetkez� �vekben feltornyosultak az esem�nyek. A l�thatatlan gonosz, aki eddig csak tisztes t�volb�l figyelt, megmutatta, hogy sz�m�ra nem l�teznek j�t�kszab�lyok. Gyan�tlanul aludtam, mikor egy �jjel arra �bredtem, hogy �les f�jdalmat �rzek a bal karomban. �szt�n�sen odakaptam, ahol a f�jdalom forr�s�t �reztem. V�r tapadt az ujjaimhoz… R�gt�n villanyt gy�jtottam, hogy megvizsg�ljam a sebet. H�rom, ny�legyenes, p�rhuzamos, kb. �t cm hossz�s�g� v�g�st fedeztem fel a karom bels� fel�n… Sejtelmem sem volt, mi t�rt�nhetett. K�rmeimet mindig r�vidre v�gtam, az �gyban pedig semmi sem karcolhatta fel a b�r�m. A r�k�vetkez� �jszak�kon hol a nyakamon, hol a karomon, hol a l�bamon jelentek meg a titokzatos v�g�sok, mindig ugyan�gy, ugyanakkora t�vols�gban. Olykor egy-egy sz�r�snyom is �llt el�tt�k, �rd�gi, v�rrel �rott felki�lt�jelekk� var�zsolva az ismeretlen eredet� sebeket. Egy �jjel, amikor kinyitottam a szemem, �szrevettem, hogy a szoba leveg�je minden �tmenet n�lk�l, leh�l. R�gt�n tudtam, hogy �jabb kaland v�r r�m. Sz�vem hevesen kalap�lni kezdett, torkom kisz�radt a r�m�lett�l. S ebben a pillanatban arra lettem figyelmes, hogy valaki mozog a dunyh�mon. Mintha egy l�thatatlan, gonosz man� l�pkedne rajta, �gy s�ppedt be a puha takar�. A man� egyre feljebb �s feljebb kapaszkodott, �reztem, hogy a valaminek s�lya van, olyasf�le, mint egy kisgyereknek. M�ly l�legzetet vettem, �s egy elsz�nt mozdulattal ledobtam magamr�l a dunyh�t. Kis id� m�lva hallottam, hogy a l�nyom, aki a szomsz�dos �gyon aludt, �lm�ban ny�sz�r�gni kezd, �s s�r�s hangon azt k�ri, hogy hagyj�k b�k�n. Sz�lsebesen kisl�nyom fel� fordultam, �s d�bbenten l�ttam, hogy a l�nyom, m�g mindig �lmosan, valami p�kh�l�szer� dolgot pr�b�l levakarni az arc�r�l… A k�l�n�s k�s�rtet figyelme ezut�n hamarosan az egyik k�lyh�ra terel�d�tt. Egy este, miut�n a f�rjem �s �n �gyba b�jtunk, az omin�zus k�lyha cs�ve kiugrott a hely�r�l, mintha pusk�b�l l�tt�k volna ki, majd a szoba kell�s k�zep�re zuhant. Boldogan indul� h�zass�gom, r�viddel ezut�n v�l�ssal v�gz�d�tt... Ezen k�v�l, sz�mtalanszor t�rt�ntek l�tsz�lag teljesen �rtelmetlen esem�nyek: mag�t�l lekapcsol�dott a villany, a r�di�, s amikor felkapcsoltam a zsebl�mp�mat, amit �rthet� okokb�l mindig a kezem �gy�ben tartottam, az vad villog�sba kezdett, mintha f�ld�nt�li f�nyjeleket tov�bb�tott volna, s v�g�l kialudt. �jszak�nk�nt tompa l�p�sek zaja hallatszott a bels� szob�b�l, ahol a bar�tom aludt. Amikor egyszer bekiab�ltam a f�rfinak, hogy maradjon m�r csendben, az �tj�r�ban lev� hatalmas asztal, nagy ropog�ssal felborult. A h�l�szob�ban �ll� k�lyha pedig m�g mindig nem fejezte be k�l�n�s tev�kenys�g�t. Egy alkalommal, amikor lefekv�s el�tt ellen�riztem a kih�l�f�lben l�v� k�lyh�t, csak a szok�sos sz�rke hamut tal�ltam benne. S m�gis, az �jszaka k�zep�n hangos t�zlobog�sra riadtam. Azonnal kiugrottam az �gyb�l… s a k�lyh�ban, ahol egyetlen pap�r- vagy fadarab sem volt, v�gan pattogott a t�z. N�h�ny nappal k�s�bb az a kis halom gy�jt�s �gett mag�t�l hamuv�, melyet a k�lyha mell� tettem sz�radni…