Név: Avicus, Liget Isten Életkor: több mint 2000 éves (kb. 300-400 évvel idõsebb mint Marius) Származás: Egyiptom "Halandó halála": Angliába hurcolták, és ott Liget Istenné tették. Ivadékok: Mael, ? Könyvek: Blood and Gold Idõsebb mint Marius és annak idején, mikor kiválasztották, hogy a Liget Istene legyen, találkozott Akashával és Enkillel is, akik abban az idõben már szoborszerûvé váltak. Akkor azt hitte, hogy a két vámpír valóban csak szobor, sokkal késõbb jött rá az igazságra. Az emlékek csak lassan jöttek elõ, mivel több évtizedet raboskodott a druidák fogságában, és csak a havi illetve éves szertartásokért élt, mivel akkor kapott vért. Õ is megégett a Nagy Tûz"-ben. Mael segített neki kiszökni a druidák fogságából, ekkor tette Mael-t vámpírrá. Az azt követõ évszázadokban együtt maradtak, és együtt járták a világot. Marius-szal csak jóval késõbb találkoztak, Rómában. Mivel Avicus Mael társa volt, és Mael és Marius nem lelkesedtek egymás társaságáért, Marius és Avicus nem ismerhette meg egymást alaposan, és kénytelenek voltak egy városban, de egymástól elszakadva létezni, több éven keresztül. Ezalatt Maellel azon igyekeztek, hogy megtisztítsák Rómát, és elûzzék azokat a vámpírokat, akik bajt hozhatnak rájuk, vagy Marius-ra. Miután Mael majdnem halálosan megsebesült, Avicus csak Marius segítségére számíthatott. Ekkor ébredt rá arra, hogy a király és a királynõ léteznek... Miközben Avicus vért adott Mael-nek, Marius agyában kutatott, és így rájött, hogy a vámpír tud a Királyi Párról. Ennek köszönhetõen ha lassan is, de rájött mindenre amit már rég elfeledett. Ismét emlékezett arra, hogy annak idején, mikor vámpírrá tették a Királyi Pár színe elé vitték, és ihatott Akasha vérébõl. Avicus sokkal nyugodtabb és megfontoltabb Mael-nél, de õ is látni akarta Akashát és Enkilt. Szomorúságot érzett, mikor meglátta a Párt, és rájött, hogy azok semmit sem változtak azóta, mióta legutóbb látta õket. Ugyan olyan szoborszerûek maradtak. Miután Marius elküldi Mael-t, Avicus Mael-lel tart, de megkéri Marius-t, had legyen külsõ megfigyelõje Marius báljainak, had figyelje az embereket és Marius-t, miközben festi a háza falát. Marius beleegyezett, és onnantól kezdve amolyan csöndes társakká voltak, akik szavak nélkül is megértették egymást. Mael és Avicus kapcsolata akkor mélyült el igazán, amikor Marius mély álomba szenderült. Majdnem száz évig aludt, és eközben Mael és Avicus hiába próbálták felébreszteni õt. Ez mindkettejüket megviselte, de ha Mael már nem bírta tovább, Avicus volt az, aki visszatartotta õt attól, hogy leássa magát a föld mélyébe, és fordítva. Róma bukása után Mael, Avicus és Marius Konstantinápolyba ment, és ott telepedett le. Az oda vezetõ úton Marius tanította Avicus-t, aki annak ellenére, hogy a legidõsebb volt közöttük, nem mélyült el még a filozófiában és az irodalomban úgy, ahogy Marius például. Nagyon élvezték ezeket a beszélgetéseket, és ezalatt a pár hét alatt közel kerültek egymáshoz. Mael is jelen volt, de nem nagyon szólt bele társalgásaikba. Eudoxiával való találkozás valósággal legyengítette. Avicus azon nyomban beleszeretett a lány szépségébe. És nagyot csalódott, mikor kiderültek a vámpír nõ kívánságai. Az Eudoxiával való "ütközet" után rájöttek, hogy nem ismerik saját képességeiket. Avicus erõsebb volt Mael-nél, de gyengébb volt Marius-nál. Már õ is tudta használni a "Tûz Ajándék"-ot. Tárgyakat tudott mozgatni az elméjével, és az egymás közötti "néma kommunikáció" is sokkal többet fejlõdött mindannyiuknál. Összetört a szíve, mikor megtudta, hogy Eudoxia meghalt, de abban a percben, amikor meglátta Zenobiát, ismét szerelmes lett. Nem akarta magára hagyni a fiatal vámpírlányt, de Mael mindaddig, míg Marius nem adott erõs vérébõl a lánynak, hajthatatlan volt. Marius ezután hagyta el õket. Onnantól fogva Konstantinápolyban, Eudoxia házában élt Mael-lel és Zenobiával. Pár évtizeddel késõbb õ, és Zenobia elhagyta Konstantinápolyt, és Mael-t. Azóta nem hallott senki felõlük, lehet, hogy Akasha elpusztította õket, de ez egyáltalán nem biztos…