Név: Claudia Életkor: 1789-1860 - 5 évesen lett vámpír Származás: New Orleans, USA „Halandó halála”: Louis szárazra szívja Mester: Lestat „Halhatatlan halál”: bezárják egy nyitott tetejû kis cellába, és a napfelkeltével egy idõben, elég. Könyv: Interjú a vámpírral, Lestat, a vámpír
Claudiára Louis talált rá. Épp pestisben elhunyt anyja tetemére borulva sírt.
Louis, egy gyenge pillanatában engedett vámpír énjének, hosszú idõ múltán embervért ivott, egy 5 éves kislányból. De hamar ráeszmélt hogy mit csinál, és eldobta magától a gyermeket, aki a halálán volt. Lestat kezébe volt az ütõkártya. Vámpírt csinált Claudiából, és ezzel vette rá Louis-t, maradjon mellette. Lestat, és Louis olyan volt Claudia számára, mint apa, és anya. Lestat vadászni tanította, Louis pedig az értékekre. Claudia valahol közöttük volt. Szerette, és élvezte a gyilkolást. De gyûlölte Lestat-ot, amiért õt is kétségek közt hagyta, és gyûlölte, amiért Louis szenvedett. 65 évig látszólagos boldogságban éltek, de lassan-lassan elõjöttek Claudia érzelmei is. Az 5 éves testben egy 70 éves nõ bölcsessége, és élettapasztalata lakozott. Dühös volt, külseje miatt. Egyre jobban gyûlölte Lestat-ot, és végül kitervelte szökésüket. Meg akart ölni õt.
Lestat is megérezte ezt az ellentétet, és elege lett a két vámpír örökös szenvedésébõl. Új társat keresett magának, egy fiatal férfi személyében. Egyre többet járt oda. Egyik ilyen alkalommal, mikor hazatért, Claudia ajándékkal várta: két fiatal, bortól részeg fiút adott neki. Lestat ivott belõlük, de hamar rájött, hogy Claudia kijátszotta, és a fiúk halottak voltak. Megmérgezte õket ópiummal, és abszinttel. Lestat elsápadt, és Louis segítségéért könyörgött. Claudia azonban egy hatalmasat vágott belé, és ömlött belõle a vér. Lassan teljesen kiürült, teste csontvázzá aszott. Claudia és Louis a közeli mocsárba dobták a tetemet.
Lestat nem halt meg. Iszonyatosan gyenge, és beteg volt, de sikerült visszajutni a New Orleans-i lakásukba, és még ott találta a két vámpírt. Dühös volt, és bosszúra éhes. Louis harcolt vele, és sikerült felülkerekednie rajta, majd otthagyta a házat elemésztõ tûzben.
Azért hagyták el Lestatot, mert mindketten kíváncsiak voltak a maguk fajtákra. Átutaztak Európába, ahol végigjárták Erdélyt, Magyarországot, és Bulgáriát, de mindenhol csak bûzös, undorító, értelemnélküli vámpírt láttak. Végül Franciaországba mentek, Párizsba. Ekkor kezdett megromlani köztük a kapcsolat. Claudiában egyre jobban erõsödött az érzés, hogy õ értéktelen ilyen testben. Elveszettnek érezte magát.
Aztán egyik éjjel, Louis találkozott Santiago-val. A vámpír követte õt, és utánozta, és kifigurázta lépteit. Verekedtek, de egy harmadik szétválasztotta õket. Armand volt az, és meghívta õt, és Claudiát a Vámpír színházba.
A színházban, meglepõdve vették tudomásul, hogy a személyzet, és a közönség egyaránt halandó. A színpadon, pedig élesben megy az ölés, mint egy színdarab. Santiago, és Armand is a színpadon voltak. Az elõadás végeztével aztán Armand leinvitálta õket a lakóhelyükre. Távozásukkor Santiago kiolvasta Louis fejébõl a pórul járt Lestat sorsát, és letámadta õket. Claudia sürgette a távozást, nem tetszett neki a vámpírok vádolása.
Mindketten csalódottak voltak. Nem ilyen fogadtatásra számítottak.
Louis ismét meglátogatta Armand-ot. Hiányolta társaságát, de kifejtette félelmeit Claudiával kapcsolatban. Armand figyelmeztette, hogy tartsa zárva agyát a többi vámpír elõtt.
Louis szenvedett. Akarta Armandot, vele akart lenni, de tudta, Armand nem akarja Claudiát. Ezt Claudia is megérezte, és keresett egy új társat; Madeleine-t.
Claudia követelte Louis-tól, tegye vámpírrá a babakészítõ nõt. Louis nem akarta elveszíteni a lányt, de tudta, hogy ez elkerülhetetlen, ezért engedelmeskedett, és átadta a Sötét Ajándékot. Így Louis készen állt arra, hogy közölje Claudiával, Armand-dal tart. A lány boldog volt Madeleine-el. Louis kirekesztettnek érezte magát, de ez sem tartott sokáig. Egy éjjel, Santiago vezetésével, a vámpír színház társulata elrabolta õket. A színházhoz vonszolták a kétségbeesett vámpírokat, és míg Louis-t, Armand akarata ellenére, élve eltemették, Claudiát, és Madeleine-t bezárták egy nyitott tetejû szobába, ahol a nap sugarai szénné égették õket.
Claudia szellemérõl ketten is beszámoltak. Elõször is Jesse Reeves, aki halandóként a Rue Royal-i házban hallani vélte a kislányt, illetve annak zongorajátékát, majd Lestat, aki a Testrablóval való kalandja közben, halálközeli élménye során beszélt is vele, és õ is hallotta a zongorajátékot. Claudia mindig egy darabot játszott; Mozart legelsõ szerzeményét, azért, mert azt még Mozart, a gyerekkorában írta. Claudia szelleme mindkét esetben agresszív, és ijesztõ volt. Louis épp ezért szenvedett, mivel ebbõl arra következtetett, hogy a kislány szelleme nincs nyugalomban. Ezért kérte meg Merrick-et, idézze meg Claudia szellemét. Ez sikerül is, ám Louis nem azt hallja, amire számít. Claudia ugyanis semmit nem változott, talán csak szókimondóbb lett. Hogy az a szellem valóban Claudiáé-e, azt nem lehet tudni, annyi biztos, hogy a szellem, amely a Claudia névre hallgat leginkább Claudia leggonoszabb énjére hasonlít, de ugyanakkor elkeseredett, és elveszett is. Mielõtt visszatért volna a szellemek dimenziójába, Claudia megsebezte Louis-t, tehát elég nagy erejû szellem lett belõle. |