Név: Mael Életkor: több mint 2000 éves Származás: pontosan nem lehet tudni, de gall volt "Halandó halál": o maga döntött úgy, hogy elveszi a Sötét Ajándékot egy õs öreg Liget Istentõl, Avicus-tól. Mester: Avicus "Halhatatlan halál": nem biztos, hogy meghalt. Lehet hogy még mindig él, de errõl nincs információ, egyelõre. Könyv: Lestat, a vámpír, A Kárhozottak Királynõje, Memnoch, a sátán, Blood and Gold
Mael egy magas, szõke hajú druida pap, akinek feladata az új Liget Isten felkutatása volt. Választása Marius-ra, egy római tudósra esett.
Mikor belépett szobájába, azonnal faggatni kezdte taníttatásáról, és kikérdezte, milyen nyelveken tud írni, és beszélni. Tud-e latinul és görögül írni, volt-e már Egyiptomban, ismeri-e, és tudja-e használni az egyiptomi írást. Marius majdnem mindre igennel válaszolt. (Egyiptomiul nem tudott olvasni). Mael nagyon izgatott lett. Elkezdte magyarázni Marius-nak, hogy az õsi egyiptomi istenek még a mai napig léteznek, és hogy halandó áldozatot követelnek. Mael ezután elárulta Marius-nak, o a kiválasztott, o lehet az új Istenük. Aztán elrabolta a patríciust. Az o feladata volt az is, hogy felkészítse Marius-t a Samhain ünnepére.
Miután Marius kiszabadult, és elszökött, Angliába ment, és ott egy Avicus nevû Liget Isten által vámpír lett.
Együtt bejárták a világot, majd Rómában kötöttek ki, ahol rátaláltak Marius-ra, aki már akkor is az emberek között élt. Mael és Marius egymást hibáztatta azért, hogy vámpírok lettek, ezért gyûlölték egymást, és nem bírták ki egymás társaságát. Mael és Avicus ezért elhagyta Marius házát, de Rómában maradtak, több évtizedig, és a városba érkezõ ellenséges szándékú vámpírokat irtották.
Egy este Mael és Avicus megtámadott egy csapat katonát, de elszámolták magukat, és súlyos sebeket kaptak. Mael karja leszakadt, és fejét is levágták nyakáról. Avicus Marius segítségét kérte, és a vámpír segítségével sikerült visszahelyezni a testrészeket a megfelelõ helyükre. Marius vérét adta Mael-nek, hogy az meg tudjon erõsödni, és eközben igyekezett elzárni minden olyan képet vagy emléket, amely Akashára utalt volna, de Mael mégis kiolvasta, hogy Marius látta Akashát.
Mael türelmetlen és meggondolatlan természetébõl adódóan, ahogy erõre kapott, azonnal megkérdõjelezte Marius szavait azzal kapcsolatban, hogy az nem talált semmit annak idején Egyiptomban. Mael közölte Marius-szal, hogy tudja, hogy a vámpír látta a Királynõt, és követelte tõle, hogy mondjon el mindent, amit tud. Avicus ekkor jött rá arra, hogy õ már ivott a Királynõbõl. Marius megmutatta Mael-nek és Avicus-nak a Királyi Párt. Mael alig bírt hinni a szemének. Rájött, hogy mindaz, amiben annak idején druida papként hitt, igaz volt. Egy királynõt és egy királyt szolgált akkor is. Akashát és Enkilt. Akasha engedte, hogy igyon belõle, de Enkil letépte királynõjérõl a megbabonázott Mael-t, és majdnem megölte, de Marius közbelépett. Mael másodszorra is Marius-nak köszönhette az életét. Ezután Marius közölte Mael-lel, hogy ha valóban a királyi párt szolgálja, legyen inkább öngyilkos, vagy hagyja, hogy Enkil végezzen vele, mert az ostobaságával csak bajt hozhat rájuk. Mael és Avicus akkor elhagyták jó pár évre Marius házát. Mael nem is látogatta õt, csak Avicus, de õ is csak külsõ szemlélõdõ maradt. Közben a városba érkezõ rossz szándékú betolakodókat távol tartották Marius-tól, és a Királyi Pártól.
Mael és Avicus kapcsolata akkor mélyült el igazán, amikor Marius mély álomba szenderült. Majdnem száz évig aludt, és eközben Mael és Avicus hiába próbálták felébreszteni õt. De ezalatt a száz év alatt Mael és Marius is megbékélt egymással. Ha Mael már nem bírta tovább, Avicus volt az, aki visszatartotta õt attól, hogy leássa magát a föld mélyébe, és fordítva.
Róma bukása után Mael, Avicus és Marius Konstantinápolyba ment, és ott telepedett le. Mael nem fogadta örömmel Eudoxiát, és amikor kiderültek a vámpír valódi szándékai, és követelései, egyenesen gyûlölte. Nem tudott úrrá lenni a gyûlöletén, de Marius és Avicus féken tartotta. Az Eudoxiával való "ütközet" után rájöttek, hogy nem ismerik saját képességeiket. Mael volt a leggyengébb hármújuk közül, õ még nem volt akkor képes a "Tûz Ajándék" használatára, csak megsebezni tudta áldozatát.
Zenobia sem volt szimpatikus neki, mindenkirõl a legrosszabbat feltételezte. Mégis, miután Marius vérét adta Zenobiának, elfogadta õt, és Avicus kívánságának eleget téve a lánnyal maradt. Ekkor hagyta el õket Marius. Onnantól fogva Konstantinápolyban, Eudoxia házában élt Avicus-szal és Zenobiával, míg nem a két vámpír úgy nem döntött, hogy elhagyja õt, és a várost.
Majdnem egy évezreddel késõbb felkereste Marius-t Velencében. Ott tartózkodása rövid idejû volt, és elõször haraggal beszéltek egymással, de búcsúzáskor Marius rájött arra, hogy nem akarja haraggal elengedni a vámpírt, így megölelte, és szeretettel engedte el. Mael egész végig egyedül bolyongott a világban, és már híján volt mindenféle erõnek, és kitartásnak. Társat keresett, de nem talált. Marius adott neki erõt. Tovább állt, és kereste a megfelelõ partnert.
Késõbb Maharet-tel állt össze, valószínûleg akkor, amikor Maharet úgy döntött, bele szól a Római Sátánista Vámpírok életébe, és feloszlatja Santino gyülekezetét. Késõbb együtt vigyáztak Jesse-re. Habár szerette Maharet-et, félt tõle.
1984-ben Maharet Jesse után küldte a koncertre. Késõn érkezett, mert Jesse már halálán volt sérülései miatt. Bevitte õt a kórházba, ahol Maharet vámpírt csinált a lányból.
Mivel az idõ során közel került Mariushoz, o is el akart menni, hogy segítsen Pandorának kiszabadítani a jégbe szorult vámpírt, de nem mehetett.
Mikor Mekare is csatlakozott Maharethez, és Jesse is ott volt, a háttérbe szorult.
Késobb David Talbot elmondta Lestatnak, hogy látta Mael-t, amint kilép a Veronika kendõje székházának számító templomból, és várja a napfelkeltét. Ha meg is tette, akkor sem biztos, hogy meghalt, mert o is erõs volt.. mondjuk ki tudja mennyire. |