Név: Marius Életkor: kb. 2000 éves, ~40 évesen lett vámpír Származás: Róma "Halandó halál": õt választották ki, hogy az új Liget Isten legyen Mester: a Liget Istene (egy õs öreg vámpír) Ivadékok: Pandora, Armand, Sybelle, Benji Könyvek: Lestat, a vámpír, A Kárhozottak Királynoje, Pandora, Armand, a vámpír, Blood and Gold Marius, a Római szenátor kékszemû, szõke hajú, és mellesleg törvénytelen fiaként látta meg a napvilágot. Magas termetét gall õseitõl örökölte. Anyja kelta volt, születésekor meghalt. Gazdagságban nõtt fel, és o lett a család krónikásat. Nagyon boldogan élt, mivel apja törvényes fiaival ellentétben, neki nem kellett a politikával, a gazdasággal, és a jövedelmezõ nõsüléssel foglalkoznia. Körbeutazta a világot, és olyan helyeken járt, mint Egyiptom, és Görögország. Egyik éjjel, mikor épp feljegyzéseket irogatott egy, a Massiliai kikötõben található poros kis kocsmában, megjelent egy hozzá hasonló magas férfi. Egyértelmûen gall volt, mint o. Hosszú, szalmaszõke haja, hosszúkás arca, és szürke szeme volt. Maelnek hívták. Azonnal faggatni kezdte taníttatásáról, és kikérdezte, milyen nyelveken tud írni, és beszélni. Tud-e latinul és görögül írni, volt-e már Egyiptomban, ismernie, és tudja-e használni az egyiptomi írást. Marius majdnem mindre igennel válaszolt. (az ékírást nem tudta olvasni). Mael nagyon izgatott lett. Elkezdte magyarázni Marius-nak, hogy az õsi egyiptomi istenek még a mai napig léteznek, és hogy halandó áldozatot követelnek. Marius ekkor jött rá, hogy Mael egy druida pap. Mael ezután elárulta Marius-nak, o a kiválasztott, o lehet az új Istenük. Ennél a pontnál egy kemény tárgy találta el Marius fejét, és az eszméletlenül esett össze. Mikor felébredt, egy szekéren vitték, egy hatalmas erdõben. Mellette ott ült Mael, és még egy pár druida pap. Egy börtönbe vitték, az erdõ szívébe. Mael elmondta, az o végzete az, hogy a haldokló Liget Isten helyébe lépjen. Marius a kiválasztott, és ezért fel kellett készülnie Samhain nagy ünnepére. Több hónapig tartott kitaníttatása. Mael megtanította neki a himnuszokat is. Marius folyamatosan arra buzdította Mael-t, hogy szökjön el vele, de Mael még túlságosan hitt Isteneiben. Amikor Marius haja elég hosszúra megnõtt, és mindent tudott, amit tudnia kellett a druidavallásról, készen állt a Samhain ünnepére. Megborotválták, megmosdatták, és felöltöztették a ceremóniára. Csak abban volt biztos, hogy meg fog halni. Hogy hogyan, azt még nem tudta. Mikor kivezették a börtönéül szolgáló szobából, rengeteg szekeret látott, tele rabokkal, akik a farácsokba kapaszkodva rimánkodtak szabadságukért. Rablók, gyilkosok, és gonosztevõk voltak. Ok voltak az áldozatok. Marius-t egy hatalmas tölgyfához vezették, melynek aljában egy hatalmas ajtó volt. Megparancsolták neki, hogy menjen be. Amit látott, megrémítette. Egy feketére égett alak várta, akinek fehér fogai rikítottak szenes arcából. A vámpír nagyon gyenge volt, haldoklott. Elmondta Mariusnak, hogy neki fogja adni az erejét, de az még eltart egy darabig. Azt tanácsolta neki, hogy amint tud, szökjön meg innen, mert a druidák éheztetni fogják a következõ teliholdig. Elmondta, hogy o, és még más õs öreg vámpírok szenvedtek, és megégtek. A fiatalok mind elpusztultak, de ok életben maradtak. Azt tanácsolta neki, menjen Egyiptomba, és derítse ki miért történt ez. Ezután vért cserélt vele többször is, és vámpírt csinált Mariusból. Mikor Marius kijött a tölgyfából, erõs, és hatalmas vámpírrá lett. Áldozatai félelemmel vártak rá. Az áldozás megkezdõdött, és o jól lakott a gonosztevõk vérébõl. Amikor a druidák visszaterelték a tölgyfába, megpróbált megszökni, de azok túlerõben voltak. Végül mégis sikerült elszöknie az alatt, amíg a druidák a már hasztalan Liget Istenét a tûzre vetették. Alexandriába ment. Mikor odaért, látomásokat kapott egy kopasz, megfeketedett vörös szemû vámpírtól. Egy másik õsi vámpír magához csalogatta, és egy újabb ajtóhoz vezette Marius-t, ahol egy harmadik megfeketedett vámpír várta. Üdvözölte, és megkérdezte, hogy lehet, hogy Marius nem égett meg. Marius elmondta, hogy az öreg Liget Isten azt tanácsolta neki, hozzon létre újabb vámpírokat. És hogy beszélt valami apáról, és anyáról. Amikor Marius megkérdezte kik ezek, a vámpír elmondta, hogy ok a valaha létezett legõsibb vámpírok. Majd megkérte Marius-t, kövesse. Egyiptomi kamrákon vezette õt keresztül, amelyek tele voltak az elégett vámpírok hamvait tartalmazó szarkofágokkal. Aztán bevezette egy hatalmas könyvtárba, és egyedül hagyta azzal a vámpírral, aki korábban képeket küldött neki. Marius görögül beszélt hozzá, az latinul válaszolt, és megkérdezte, hogy mi érdekli. Marius tudni akarta, ki az anya, és az apa, és hogy hol vannak. Az öreg elmesélte Akasha, és Enkil történetét. És elmondta, hogy a vámpírok akkor égtek meg, amikor az õket õrzõ vámpír kitette õket a napra. A királynõ, és a király, pedig túlélte, bár bõrük kicsit megfeketedett. Marius dühösen távozott, nem akarta elhinni, hogy az egész lényének alapja egy szellem, Amel. Késõbb, Alexandriában Akasha megjelent neki, és könyörgött, hogy vigye el õt, és Enkilt Egyiptomból, mert hatalmas veszélyben vannak. Marius-t egy rejtett bejárathoz vezette a sivatagban. Mikor kinyitotta a kaput, rátalált Akasa és Enkil mozdulatlan testére. Ekkor jött rá Marius, hogy az a vámpír tette õket ki a napra, akivel korábban beszélt. Ismét hallotta Akasha könyörgését: "Vigyél el bennünket Egyiptomból, Marius. A Vén el akar pusztítani minket. Vigyázz ránk, Marius, különben itt veszünk." Marius tehát magára vállalta, hogy kiviszi Egyiptomból, és biztonságba helyezi saját házában a két õs öreget. Az öreg vámpír, késõbb megjelent nála, és vissza akarta vinni a királyt, és a királynõt Egyiptomba, de Marius nem engedte. Harcoltak, de az öreg sokkal erõsebb volt. Akasha ekkor felébredt, és közbelépett. Szilánkokra törte szét az öreg vámpír fejét, aztán a megsérült Marius-nak adott a gyógyító vérébpl. Ezután ismét mozdulatlanná vált. Marius elhagyta Alexandriai házát, és az Égei-tenger egyik szigetére vitte a királyi párost. Nem sokkal késõbb ismét találkozott Pandorával, akit még kislányként látott utoljára, még halandó korában. Pandora egy, az Ízisz, és Ozirisz isteneken alapuló vallás követõje lett, és ezen keresztül találkoztak ismét. Pandora telepatikus üzenetet kapott egy lénytõl, aki Íziszre emlékeztette. Persze Akasha volt az. Azt akarta, hogy o, és Marius legyenek halhatatlan szeretõk. De Marius nem akart vámpírt csinálni Pandorából. Késõbb, egy Akbar nevû megégett õs öreg vámpír elrabolta Pandorát, és õt használta fel arra, hogy ihasson a királynõ vérébõl, és így felerõsödjön. De Marius közbelépett. Azonban Akbar kiszívta Pandora összes vérét, így az haldoklott. Mikor Marius megbizonyosodott arról, hogy a királyi pár jól van, vámpírt csinált Pandorából, és megmentette. Habár szerették egymást, 200 évig veszekedtek. Marius végül fogta Akashát és Enkilt, és elhagyta Pandorát, akit ezzel összetört. Rómába ment, és "Azokat, akiket õrizni kell" is magával vitte. Õket Róma külvárosában rejtette el, egy elhagyatott kis szentélyben, amit csak halhatatlan tudott megközelíteni, és kinyitni. Õ maga egy Római házban telepedett le, amit gazdagon és fényûzõen rendezett be. Ezt a házat megnyitotta a halandók elõtt is, és éjszakákba nyúló bálokat adott elhanyagolt tanárok, filozófusok és mûvészek számára. Marius élvezte a társaságukat, és soha egyetlen vendégét se ölte meg. Néha beszállt a beszélgetésbe, de legtöbbször kívülálló maradt. Több évtizeden keresztül folytak ezek a bálok. Mikor Avicus és Mael a városba érkeztek, Marius megérezte, hogy Mael õt hibáztatja azért, hogy õ is vámpír lett. Nem bírtak meglenni ketten egy fedél alatt, és habár szerette volna még tovább élvezni Avicus társaságát, elküldte Mael-t - és ezzel Avicus-t is- a házából. A két vámpír a városban maradt, de több éven keresztül nem érintkezett Marius-szal, aki figyelte minden lépésüket, és már-már társaiként gondolt rájuk. Egy nap aztán Avicus megjelent Marius házában, és a segítségét kérte. Egy csapat halandó katona súlyosan megsebesítette Mael-t, és Marius tudására, illetve vérére volt szükségük ahhoz, hogy megmeneküljön a vámpír. Marius tudta, hogy a véradás közben Mael elleshet pár képet, gondolatot Akashával kapcsolatban, ezért nagyon óvatos volt, mikor vért adott a másiknak. Azonban nem sikerült megtartania a titkát, mert késõbb, mikor Mael erõsebb lett, kérdõre vonta Marius szavait, miszerint nem talált semmit Egyiptomban. Mael elmondta, hogy miközben a vérét itta, látott egy képet Akasháról, amint egy gyönyörû trónon ül. Ekkor Avicus is elmondta, hogy miközben vért adott Mael-nek, Marius gondolatait olvasta, és akkor jött rá, hogy õ már találkozott a Királyi Párral. Marius ekkor kétségbeesett, és szidta magát, amiért ismét nem sikerült megtartania a titkot magának. De tudta, hogy Mael fékezhetetlen, és ezért elvitte õket Akashához és Enkilhez. Akkor este másodszorra is meg kellett mentenie Mael-t, mert Enkil dühében és féltékenységében majdnem megölte õt. Rettenetesen mérges lett Mael-re, és elküldte õt a házából. Ezzel ismét elvesztette Avicus társaságát, aki azonban meglepte õt, és egy ölelés után megkérdezte, eljöhet-e néha napján a házához, és figyelheti-e kívülrõl, halkan a házban mulató halandókat, illetve Marius-t, amint a háza falát festi. Marius örömmel beleegyezett. Ez idõ tájt az volt a legkedveltebb szórakozása, hogy a háza falait újra és újra átfestette különbözõ motívumokkal, mítoszokkal, legendákkal. És ha nõi alakot festett, legyen az királynõ vagy nimfa, tudattalanul is Pandora alakjára festette meg õket. Nagyon hiányzott neki a nõ. Visszatérõ motívum volt egy gyönyörû kert is, amit még soha nem látott, de tudta, hogy sokat jelent neki. Ezt a kertet Akasha ültette a fejébe. Miután megtámadták Rómát, és szinte minden házat felégettek és kifosztottak, Marius és Avicus pár napot a Szentélyben töltött, mert ott voltak csak biztonságban. Marius rettenetesen érezte magát, nem gondolta volna, hogy ez valaha is megtörténhet az õ Rómájával. Mikor kijöttek, és szétváltak, Marius nem hitt a szemének, el se tudta hinni a történteket. A házához sietett, amit szintén porig égettek, és akkor jutott eszébe, hogy a Királyi Párról szóló pergamenek is a ház könyvtárában voltak, úgyhogy az összes többi könyvvel együtt elégtek. Onnantól kezdve csak Marius fejében és szívében élt a Királyi Pár vámpírrá változásának története. Ekkor érkezett el az idõ arra, hogy Marius vámpír életében elõször mély álomba szenderüljön. Akasha és Enkil engedélyét, és oltalmazását kérte, majd a szentély elõtt, a kõpadlón feküdt le. Vámpírhallásának köszönhetõen folyamatosan hallotta mi történik a városban, és a birodalomban. Mael és Avicus azokban az idõkben sokat látogatták, mivel nem tudták, hogy történt Marius-szal, folyton fel akarták õt ébreszteni. A sikertelenség elszomorította õket, de nem hagyták egyedül a vámpírt és Azokat, akiket õrizni kell. Marius Akashával is álmodott, és mindvégig tudta, hogy ha eljön az idõ arra, hogy fel kell kelnie, a Királynõ segíteni fog neki. Majdnem 100 év múlva, Mael és Avicus végül fel tudta ébreszteni õt. Akasha vérének segítségével új erõre kapott. Mael és Avicus Konstantinápolyba készülõdött, és Marius-t is magukkal akarták vinni. Marius beleegyezett, bár félt attól, hogy mi várja majd õket az új városban, fõleg azután, hogy a keresztény "sátánista" vámpírok egyre nagyobb számban jelentek meg Rómában és a birodalom nagyobb városaiban. Az út alatt Mael, Avicus és Marius közelebb kerültek egymáshoz, és igazi társakká váltak. Marius lett a vezetõjük. Konstantinápolyban együtt laktak, de mivel nem találtak a városhoz közeli, de eldugott, és biztonságos helyet azoknak, akiket õrizni kell, a szentélyt a ház alatt építették meg. Marius-t rettenetesen zavarta ez, annak ellenére, hogy talán túlságosan is biztonságos volt a szentély. Nagyon tetszett neki a város mûvészete és építészete. Pár hónap alatt rengeteg helyen megfordult. Kb. fél évre rá, hogy megérkeztek Konstantinápolyba, két fiatal, kb. 12-13 éves vámpír fiú kereste fel õket. Rashid és Ashpar elvezette õket Eudoxiához, egy halandó éveiben fiatal, de öreg, és erõs halhatatlanhoz, aki megbûvölte õket szépségével. Marius Pandorát vélte felfedezni a lányban, és ráadásul Eudoxia mûvelt, okos, és intelligensnek is bizonyult mindaddig, míg ki nem derültek valódi szándékai. Marius nagyon szerette volna, ha meg tudnak békélni egymással, mert szívbõl örült volna a vámpír társaságának. Beszélgetni akart vele, megismerni a történetét. Egyáltalán nem akart harcolni, de nem volt más választása. Eudoxia Azokat, akiket õrizni kell akarta. Azon az estén jött rá Marius arra, hogy egyáltalán nem ismeri saját hatalmát és képességeit. Akkor este a "Tûz Ajándék" segítségével akaratlanul bár, de lángra lobbantotta Rashid-ot, aki azon nyomban porrá égett. Eudoxia ekkor bosszút akart állni, és Avicus-t akarta tûzre lobbantani, de Marius felmérte a helyzetet, és egy másik, addig még ismeretlen képességgel, amit õ csak "Gyilkos Ajándéknak" nevezett, megvédte Avicus-t úgy, hogy visszaverte Eudoxiára az õt ért támadást. Eudoxia persze erõs volt ugyan úgy, és meg tudta védeni magát a tûztõl. Még aznap este hárman felfedezték a különbözõ képességeiket. Marius volt a legerõsebb, birtokában volt a "Tûz", a "Gyilkos" és a "Gondolat" Ajándék. Tárgyakat is tudtak mozgatni anélkül, hogy fizikailag hozzá értek volna. Másnap éjjel Eudoxia Marius házába ment, hogy megkérje a vámpírt, adja oda neki a Királyi Párról szóló dokumentumokat, had olvassa el õket, az talán lenyugtatná õt. Azonban Marius-nak közölnie kellett vele, hogy azok már rég megsemmisültek. Eudoxia ekkor megkérte Marius-t, had láthassa a Királyi Párt. Marius beleegyezett, és levitte õt hozzájuk. A vámpír a szentélyben kikelt magából, és felajánlotta életét Akashának, aki hosszú idõ óta elõször megmozdult, és elkezdte szívni a lány vérét. Marius lépett közbe, hogy megakadályozza Eudoxia halálát. Marius ezután elmondta Eudoxiának, hogy ez volt a jel, Akasha így jelezte, hogy nem akar Eudoxiával menni. Azt is elmondta, hogy Akasha meghallgatta az imáit, mert azt kérte tõle, ölje meg Eudoxiát, és védje õt meg tõle. Úgy tûnt, Eudoxia egyetért Marius-szal, és megbékél Akasha döntésével. Megkérte a vámpírszolgáit, hozzanak neki egy áldozatot. Ott, Marius házában itta ki a vért az ártatlan halandóból, majd elhagyta a házat. A tetemet azonban direkt úgy helyeztette el az utcán, hogy rátaláljanak a halandók, és Marius-t okolják a férfi haláláért. Eudoxia ezzel végleg magára haragította Marius-t, és Azokat, akiket õrizni kell, és ez az életébe került; Marius a "Tûz Ajándék" segítségével elpusztította Ashpart, és a többi vámpírszolgát, majd elhurcolta Eudoxiát a szentélybe, ahol Akasha befejezte amit elkezdett; kiszívta a lány összes vérét, majd a "Tûz Ajándék" segítségével porrá égette. Marius ekkor döbbent rá arra, hogy Akasha sem tudott arról, hogy van ilyen képessége, és hogy rajta keresztül tanulta meg. Késõbb, mikor Eudoxia teljesen porrá égett, Marius sírva fakadt a szentélyben, és próbálta elhessegetni magától azokat a gondolatokat, hogy talán oda kellett volna adnia a Királyi Párt a lánynak, és akkor megszabadulhatott volna ettõl a tehertõl. Megõrjítette a gondolat, hogy ez az eszébe jutott, és egyedül akart lenni. Rájött, hogy egyedül kell lennie, ez a sorsa, Pandorát is ezért hagyta el, és most Avicus-t és Mael-t is ezért kell elhagynia. Eudoxia házába ment, hogy meggyõzõdjön arról, minden vámpírszolgát kiirtott. Eszébe jutott Ashpar és Rashid, és bûntudatot érzett amiatt, ahogy végeznie kellett a két gyönyörû fiatal vámpírral, és társaikkal. A házban találkozott Zenobiával, Eudoxia társával. Zenobia szépsége, magával ragadó természete, nyíltsága és tisztasága azonnal levette õt a lábáról, de tudta, hogy nem viheti magával a lányt. Avicus-t és Mael-t hívta oda a házhoz, hogy rájuk bízza a lányt, aki tudta, hogy ha egyedül marad, nem tud boldogulni, és elpusztul. Mael azonban ellenségesen viselkedett, és semmiképp sem akart a lányról gondoskodni. Avicus pedig mellé állt, bár õ maradt volna a Zenobiával is. Marius dühös lett a két vámpír döntése miatt, de segíteni akart Zenobián, úgyhogy vérét adta a fiatal vámpírnak, aki abban a percben sokkal erõsebb lett, mint valaha. Marius nagyon élvezte azt az estét, megmutatott a lánynak mindent, amit tudnia kell, beszélgetett vele, kart karöltve sétált vele, de tudta, hogy nem viheti magával, bár nagy volt a kísértés. Avicus és Mael végül mégis Zenobiával maradt, és ez megnyugtatta Marius-t. Egy hétre rá elbúcsúzott a három vámpírtól, és elhagyta Konstantinápolyt. Az Alpokban talált végül megfelelõ helyet a szentély felépítéséhez. Olyan völgyet választott ki, amely halandó számára megközelíthetetlen. Egy közeli kisvárosban telepedett le, de közben ellátogatott Marseilles-be és Lyon-ba is, és más, régen látott városokba, de Rómát direkt elkerülte. Félt visszamenni szülõvárosába, hogy lássa mivé lett az õ szeretett otthona. Az elkövetkezõ évszázadokban sok barátságot kötött halandókkal, de mindig figyelt arra, hogy a szívét ne adja ki. 1200 körül aztán ismét mély álomba szenderült, és majd egy évszázadot aludt. 1300 körül aztán felébredt, és elment Velencébe és Firenzébe, és elborzasztotta az, amit látott. Elkeseredett, mert úgy tûnt, a világ a végéhez közeledik. A Pestis pusztított mindenhol, és emellett a mûvészetek is haldokoltak. Mariust elborzasztotta a tõle idegen építészet és festészet új irányzata. Úgy döntött, vissza megy a szentélybe, és tovább alszik. Meg akart szabadulni az emberek szenvedõ imádságaitól, és a sok veszteségtõl. 1482-ben aztán ismét felébredt, mert a világ hangjai megváltoztak. A Pestis már nem pusztított tovább, és a mûvészetekben is változások mentek végbe, tisztelni kezdték a antik értékeket, mûvészeteket. Marius mûvészetét. Olaszország ismét felvirágozott. Marius újabb képességre tett szert, a "Felhõ ajándék"-nak köszönhetõen már képes volt bizonyos távolságokat a levegõben megtenni. Ekkor jött el az ideje annak, hogy visszamenjen Rómába. Azokat, akiket õrizni kell továbbra is az Alpokban õrizte. Rómába érkezve új erõvel töltõdött fel, nem hitt a szemének, mikor látta, hogy a város szebb mint valaha. Végigjárta a templomokat, és elment a Sixtusi Kápolnába is, ahol meglátta Botticelli munkáját. Marius-t megbabonázta az, amit látott, és elhatározta, hogy felkeresi a mûvészt, akirõl akkor még nem tudott semmit. Aznap éjjel találkozott elõször Santino-val, aki akkor alig lehetett több mint 100 éves, de már akkor is a helyi Sátánista Vámpírok vezetõje volt. Santino el akarta csalni Marius-t a katakombáikba, és fel akarta ajánlani neki a vezetõ szerepét, mondván, egy ilyen erõs vámpírral hatalmasat lépnének elõre. Marius azonban elutasította, mert ostobának tartotta azt, amiben hittek. Nem ölte meg Santino-t, csak ráijesztett a "Tûz Ajándék" segítségével. Késõbb megtudta, hogy Botticelli Firenzében lakik. Elment hozzá, és egy zacskó aranyért megcsodálhatta milyen mûveken dolgozik épp a mûvész. Botticelli akkor kb. 40 éves lehetett, és õszintének mutatkozott. Marius megérezte rajta, hogy a mûveit érõ kritikák néha elbizonytalanítják mûvészetének értékével kapcsolatban. Biztosította afelõl, hogy soha életében nem látott még olyan gyönyörû festményeket, majd elhagyta a házat, mert látta, hogy Botticelli kezdi észrevenni rajta, hogy bõre túl fehér, és nem emberi. A következõ hetekben bejárta az összes helyi kápolnát, templomot, és megcsodálta Botticelli már kész mûveit. Közben egyre jobban a mûvész vonzerejének hatalmába került. Nagyon sok erejébe tellett hogy legyõzze azt a vágyát, hogy társává tegye a festõt. Távol kellett maradnia tõle, ezért Velencébe ment, és rájött, hogy az emberek közelében kell élnie. Elhatározta, hogy vesz egy hatalmas házat, és bár nem nyitja meg a kapuit a városlakóknak, de olyan életet fog élni, amiben nagy szerepe van a halandóknak. Felbérelt egy Vincenzo nevû férfit, aki az ügyeit intézte. Ennek a férfinak volt két fia, akiket nem tudott beiskoláztatni. Marius vállalta a taníttatásukat, és más - gonddal kiválasztott - gyerekeket is a házába fogadott. Filozófia, tánc, és egyéb tanárokat fogadott fel melléjük. Emellett festett is, de csak magának, a ház falaira. Egy idõ után aztán elkezdett eljárogatni mindenféle bálokba, és ekkor szerzett tudomást egy fiatal hölgyrõl, aki minden este bált szervezett a házában, ahova olyan mûvészeket várt, akik bizonyítani tudták mûvészetüket, és érdemesek voltak a bebocsátásra. Marius azonnal kíváncsi lett arra, ki ez a fiatal nõ. Nem került sok idõbe, mire lenyomozta a házát, és azonnal el is látogatott hozzá. Marius-t azonnal megbabonázta a nõ szépsége, mert Botticelli nõi alakjaira emlékeztette õt. Nem akarta kiolvasni a lány gondolatait, de egybõl megérezte, hogy valami titkot rejteget a lány. Késõbb megtudta, hogy Bianca egy gyilkos, habár kényszerítik rá, de gyilkos. Felerõsödött benne a vágy, hogy társává tegye, ezért jobbnak látta, ha távol tartja magát a lánytól. Otthon maradt, de mást nem tudott festeni, csak a nõ arcképét. Megõrjítette a gondolat, és nem tudott szabadulni tõle. Egy este, miközben egy gondolán feküdve hallgatta a város zajait - inkább, mint hogy Biancára kelljen gondolnia, meghallott egy apró, gyönge kis hangot. Egy fiatal fiú oroszul imádkozott a halálért. Marius nem látta a fiút, de folyamatosan kiolvasta mire gondol, és többször is elõkerült egy ikon, amely Krisztust ábrázolta. Nem tudta mire vélni ezt. Tudnia kellett ki ez a fiú, és hogy hol van. Azt is kiolvasta a gondolataiból, hogy egyáltalán nem emlékszik semmire a múltjával kapcsolatban. Folyamatosan a haláláért imádkozott az Istenéhez. Marius követte a hangot, és rátalált a fiúra. Haldoklott. Megvette a gyermekkereskedõtõl, majd haza vitte a házába. Amadeo-nak nevezte el. Amadeo valóban haldoklott, de egy korty Marius vérébõl megmentette. Míg õ nappal aludt, a ház többi lakója megetette, felöltöztette a fiút. Marius-nak különös ötlete támadt; Amadeo-t nem a külvilágnak, és nem is az ígéretes karriernek megfelelõen fogja felnevelni és taníttatni, hanem saját társává teszi majd, ha eljön a megfelelõ idõ, és Amadeo már mindent tud. Nem tudta mennyi idõbe fog telni, de véghez akarta vinni a tervét. Tudta jól, hogy Botticelli-bõl és Biancából nem csinálhatott volna vámpírt, mert nem marhatta ki õket csak úgy a társadalomból, ismertek voltak. Amadeo azonban egy elveszett lélek volt, akit senki sem ismert, és aki hasonlított rá. Õt is, ahogyan Marius-t is, kiszakították az eredeti környezetébõl, és egy másik életet kényszerítettek rá. Mindketten raboskodtak, és mindkettejüket kihasználták. Marius beleszeretett Amadeo szépségébe, és ahogy teltek múltak a hónapok, egyre jobban elbizonytalanodott szándékában. Amadeo és õ egy ágyon osztoztak, és egy idõ után Marius "Véres csókokat" lehelt a fiú ajkaira, és ezzel még jobban magához láncolta õt. Nem tudta eldönteni van-e joga elvenni Amadeo-tól a gazdag és fényes halandó jövõ ígéretét. A Királyhoz és Királynõhöz könyörgött, mondják meg mit tegyen, de azok némák maradtak mindvégig. Majdnem egy évezreddel azután, hogy Marius elvált Mael-tõl, Avicus-tól és Zenobiától, Mael felkereste õt Velencében. Ott tartózkodása rövid idejû volt, és elõször haraggal beszéltek egymással, de búcsúzáskor Marius rájött arra, hogy nem akarja haraggal elengedni a vámpírt, így megölelte, és szeretettel engedte el. Mindezt Amadeo is látta, és kezdett elgondolkozni azon, hogy mi is valójában Marius. Marius kitalált egy tesztet, amivel el akarta dönteni Amadeo-nak mit szán a sors. Fogta a fiút, és elõtte ölt meg egy embert. Amadeo nem sírt, és nem ijedt meg. Marius ekkor úgy döntött, hogy még jobban leteszteli a fiút, és elvitte õt Biancához. Biancát is meg akarta ölni, de Amadeo könyörgött neki, hogy ne tegye, vagy ha megteszi, akkor ölje meg õt is. Marius ekkor még egyszer letesztelte a fiút, elvitte õt, és elõtte ölt meg egy csapat gonosztevõt, akik kényszerítették Biancát a gyilkolásra. Armand mindvégig bírta, de a legutolsónál sírni kezdett, és könyörgött Mesterének, ne ölje meg. Marius megölte az utolsót is, de tudta jól, hogy bármilyen tesztet kitalálhatna, Amadeo sorsa el volt döntve. Amadeo ekkor biztosította afelõl Marius-t, hogy vele akar lenni, nem érdekli semmi halandó anyagi dolog, õ olyan akar lenni mint a vámpír. Marius magára hagyta a fiút, mert el kellett mennie Azokhoz, akiket õrizni kell, de biztosította Amadeo-t afelõl, hogy mikor visszatér, teljesen magához veszi a fiút. Azonban visszatértekor Amadeo haldoklott a méreg miatt, amit egy párbajban szerzett, és Marius tudta, hogy itt a "véres csók" már nem segíthet. Megbizonyosodott arról, hogy Amadeo tényleg vele akar-e lenni, majd vámpírrá tette õt. Ezután boldogan éltek, de kapcsolatuk rövidre sikeredett, mert Santino szétválasztotta õket. Mielõtt ez megtörtént volna, Marius végtelenül boldognak érezte magát, és úgy gondolta, hogy életének legtökéletesebb éveit éli. Vele volt halandó szerelme Bianca, halhatatlan tanítványa Armand, és Velence is az övé volt. Santino azonban mindent elpusztított, ami akkor fontos volt számára. A végzetes estét megelõzõen Marius beszélt egy angol férfival, aki akkor nem lehetett több 20-nál. A Talamasca egyik tagja volt. Marius addig sosem hallott a rendrõl, és érdeklõdéssel töltötte el az, amit megtudott róluk. Ez a férfi, Raymond Gallant elmondta neki, hogy a rend tud Pandoráról, és bár a pontos tartózkodási helyét nem ismerték, mindenképpen hasznos információkkal rendelkeztek Marius számára. Marius megígérte Raymond-nak, hogy írni fog neki, és várni fogja a válaszát. Másnap éjjel Amadeo és Marius arra ébredtek, hogy a házukat sikítások járták át. Még idõben érkeztek, és Marius meg tudta menteni Biancát. Felrakta egy gondolára, és elküldte onnan. De Santino koszos kis vámpírjai elrabolták Amadeo-t és Marius gyermekeit, õt pedig a tûzbe vetették. Létszám fölényben voltak, Marius nem tudott mit tenni. Egyre halkabban hallotta Armand kiáltásait a segítségéért. Tudta, hogy messzire vitték tõle. A tûz nem pusztította el, sikerült eljutnia a vízig, és vagy egy órán át hûtötte a lángoktól felhevült testét. Mikor úgy érezte, hogy a tûz elhagyta õt, kimászott, és természetfeletti erejét használva elment az akkori nyugvóhelyéhez. Alig tudta kinyitni a kripta ajtaját. Mindene égett a fájdalomtól. Teljesen szétégett a tûzben. Pandorát, majd Akashát hívta segítségül. Könyörgött a királynõnek, hogy adjon neki erõt, de nem érkezett válasz. Bianca után kutatott, látta, hogy embereket visz a házához, hogy eloltsák a tüzet, és mentsék ami menthetõ. Látta, hogy Bianca sír, és hallotta amint azt mondogatja magában, hogy Marius és Amadeo, mindketten halottak. Marius-nak vérre volt szüksége, de nem volt elég ereje ahhoz, hogy elhagyja a kriptát. Biancát hívta segítségül, aki bármit megtett volna érte. Miután Bianca elmondta neki, hogy sejti, hogy mire van szüksége, és hogy errõl Amadeo-val annak idején beszélgettek, hogy Marius csak a gonosztevõk vérét veszi, Bianca elhatározta, hogy becsal hozzá egy megfelelõ áldozatot. Marius azonban ellene volt az ötletnek, féltette a lányt. Másrészrõl pedig mérges lett Amadeo-ra, amiért az hazudott neki, és mégis beszélt róluk a nõnek. Bianca mondta ki végül a megoldást, ami a legelejétõl fogva kézenfekvõ volt; Marius-nak vámpírt kell csinálnia Biancából, hogy Bianca segíteni tudjon neki. Marius-nak nem volt elég vére ahhoz, hogy teljesen befejezze a vérátömlesztést, ezért meg kellett ölnie a Biancával jött gondolást. Az õ vérével erõre kapott annyira, hogy befejezze azt, amit elkezdett. Bianca azon az estén átalakult. Marius még mindig nagyon gyenge volt. Közösen mentek vadászni. Pár nap múlva már elegendõ ereje gyûlt össze, és rájött, hogy a "Felhõ Ajándék"-a még mindig a régi. Fogta Biancát, és elrepítette õt A Királyi Pár szentélyéhez. Marius azonban képtelen volt kinyitni saját erejébõl az ajtót. Ekkor Akasha kinyitotta nekik azt, és ezzel behívta õket, elfogadva Biancát. Marius a következõ egy évben folyamatosan, bizonyos idõnként ivott Akasha vérébõl, és egyre gyorsabban gyógyult. A vérét vagy hat hónapig folyamatosan megosztotta Biancával, de nem merte megkockáztatni a lány életét azzal, hogy megkérje Akashát, engedje a lánynak is, hogy igyon belõle. Kb. 10 évre rá, még mindig a szentélyben laktak, és az Alpokban lévõ kis városok bûnözõinek vérét itták. Marius és Bianca szinte egymáshoz nõtt, és Marius életében elõször mindent elmondott egy másik halhatatlannak, elmesélte az összes kalandját, mesélt Pandoráról, Azokról, akiket õrizni kell. Meg tudott nyílni a lánynak, és ezt nem érezte sem Pandora, sem pedig Amadeo társaságában. Persze mindkettõt szerette, de Biancával tudott beszélgetni. Lassan a sebei mind begyógyultak, és a tûzre már csak a barna bõr emlékeztetett. Szépen lassan rájött, hogy ereje sokkal nagyobb, mint a tûz elõtt volt, és hogy egyre könnyebben tudja használni képességeit. Ekkor határozta el magát, és elment egy közeli monostorba, hogy levelet írjon a Talamascának. Választ csak jó pár hónap múlva kapott, Raymond írt neki Amadeo-ról, és Pandoráról. Megírta neki, hogy Pandora egy Ázsiai vámpírral járja a világot, de bizonyos idõnként visszatér Drezdába. Ami Amadeo-t illeti, Marius mindennél jobban bosszút akart állni Santino-n, de elkeserítette a tény, hogy Amadeo a Párizsi Sátánista vámpírok vezetõjévé vált. Szörnyû volt elfogadnia a tényt, hogy az ismét úgy élt, mint annak idején Oroszországban, a szerzetesek körében. Akkor Isten bolondja volt, most a Sátáné lett. A levélrõl nem mesélt Biancának. Hogy letesztelje erejét, kb. 30-40 évvel késõbb elment Angliába, a Talamasca székházába. Raymond még mindig élt, és örömmel fogadta õt. Ismét mesélt neki Amadeo-ról, és Pandoráról. Fájt hallania, hogy Amadeo, avagy Armand ennyire távol állt mindattól, amit õ próbált tanítani neki. Miután elhagyta Angliát, vissza ment Biancához, és Akashához. Idõközben Akasha megengedte Biancának, hogy igyon a vérébõl. Marius pedig Párizsba ment hogy meglesse Armand-ot. Már nem ismerte az azt Armand-ot, akit ott talált. Erõs vezetõvé vált, vérben öregebb lett. Marius kileste hogyan szidja le a bokrának egyes tagjait, és hogyan öl meg két ártatlan halandót. Mindennél jobban szerette volna, ha ki tudja õt rántani onnan, de nem tette, nem ment oda hozzá, hanem elhagyta a várost. Akasha ekkor elültetett a fejében valamit, ami nem hagyta nyugodni. Akasha nem akarta, hogy egyelõre bármit is tegyen Santino vagy Armand ügyében. Akashának szüksége volt Marius-ra, és épp ezért nem hagyhatta, hogy még gyengén a Sátánista vámpírok közé menjen. Marius erre persze csak évekkel késõbb jött rá, addig úgy gondolta, azért nem ment el Párizsba kiszabadítani Armand-ot, mert tudta jól, hogy Armand-nak saját magának kell rájönnie, hogy ki kell onnan törnie, és tudta jól, hogy még nem jött el számára az idõ, mert ha akarna, saját maga ki tudna törni onnan, lévén hogy sokkal erõsebb volt mint a bokrának bármely tagja, hiszen Marius vére folyt benne. Sokat beszélgettek errõl Biancával, és egyszer nagyon keményen össze is vesztek, mert Bianca megkérdõjelezte Marius döntéseit. Bianca szerint Marius-nak még akkor, Rómában meg kellett volna mutatnia Santino-nak Azokat, akiket õrizni kell, mert akkor talán el sem indult volna ez az esztelen tévhit. Marius szörnyen mérges lett, Pandora rég elfeledett szavait hozták felszínre benne Bianca szavai. Akkor majdnem szétváltak, de Mariusnak szüksége volt rá. Késõbb, mikor Rómába ment, megtudta, hogy Santino otthagyta a Római gyülekezetét, és felhagyott a Sátán szolgálatával. Többé nem hitte el a Sátánista Vámpírok tanait. Egy ott maradt vámpír elmesélte neki, hogy Mael és Maharet tett látogatást a Római katakombákban, és ez indította el az ottani gyülekezet szétesését, de a végsõ döfés Pandora és egy Ázsiai vámpír látogatása volt. Santino beleszeretett Pandorába, de az megvetette õt tettei miatt, és otthagyta a vámpírt. Azóta nem hallott senki Santino felöl. Marius és Bianca úgy döntöttek, Drezdába mennek, és a Királyi Párt is magukkal vitték. Bianca nem tudott arról, hogy Marius elsõsorban Pandora miatt szeretett volna oda menni. Mindenképpen látni akarta régi társát, szerelmét. Biancának azt mondta, amit hallani akart. Hazudott neki. Szerette õt, de majd bele halt, hogy újra láthassa Pandorát. Azt akarta, hogy hárman éljenek együtt, boldogságban és szeretetben. Pár évtizeddel késõbb, már az 1600-as évek közepe felé Pandora és Ázsiai társa ismét Drezdába érkezett. De Marius nem tudta rávenni a nõt, hogy tartson vele. Bármit megadott volna neki, akár Biancát is elhagyta volna a kedvéért, de Pandora félt, és ezért nem bírt igent mondani. Elhagyta a várost, még aznap este. Bianca kihallgatta a beszélgetésüket, és teljesen összetört. Úgy döntött, hogy otthagyja Marius-t. Nem tudott volna együtt élni vele azután, hogy megtudta, a vámpír könnyedén lemondott volna róla. Marius hiába könyörgött neki, Bianca elhagyta õt, és sosem látták viszont egymást. Marius ezután 50 évig az álmainak, a reményeinek, a vágyainak élt. 50 évig várt arra, hogy valamelyik nõ, vagy mindkettõ vissza térjen hozzá, de egyik sem jött vissza. Egyedül maradt. Úgyhogy úgy döntött, az Égei-tenger egyik szigetére megy, és magával viszi Azokat, akiket õrizni kell. Csak akkor, a költözés folyamán talált rá egy levélre, amely 50 évvel azelõttre datálódott. Pandora írta neki a levelet, és könyörgött benne, jöjjön utána Oroszországba, és vigye õt magával. Marius összetört, de mikor Oroszországban Pandora után kutatott, nem talált semmit. A nõ már rég nem volt ott. Közben sokszor leste meg Armand-ot, de sosem lépett kapcsolatba vele. Túl sok mindent vesztett el, és már-már úgy gondolta, a magány az õ igazi társa. Nem akarta felkeresni Armand-ot. Miután Armand elmondta Lestat-nak történetét, és beszámolt Marius-ról, Lestat rögeszméjévé vált hogy megtalálja õt, és hogy Azokról, akiket õrizni kell, kérdezzen. Üzeneteket hagyott neki mindenhol, de végül feladta, és levonult a föld alá. Marius hozta ki, és gyógyította meg a kiéhezett Lestatot, vérével. Aztán hazavitte magához, és megmutatta neki Azokat, akiket õrizni kell. Elmondta azt a történetet, amit annak idején attól az õs öreg vámpírtól hallott a vámpírok keletkezésérõl. Lestat szerette Marius társaságát, de egyedül is látni akarta a királynõt, és a királyt, így Marius tudta nélkül beosont hozzájuk, és hegedûjátékával felélesztette õket. Akasha vérét adta és vérét vette Lestat-nak. Enkil azonban nem nézte tétlenül az eseményeket, és feléledt õ is, hogy megölje Lestat-ot. Marius szerencsére idõben érkezett, és le tudta nyugtatni a Királyi Párt. Akármennyire is szerette volna, hogy Lestat vele maradjon, Akasha üzent neki az elméjén keresztül, hogy bár õ is szeretné, ha velük maradna az ifjú vámpír, de el kell mennie. Ezért Marius közölte vele, hogy nem maradhat ott. De megígértette vele, hogy senkinek nem beszél Azokról, akiket õrizni kell. [ Látszik hogy nem ismerte.. :) Ismét magányos lett. ] Ez 1794-ben történt. Marius akkor ismét fontolóra vette azt, hogy elpusztítsa a Királyi Párt, de végül nem tett semmit, mert õ maga is félt a haláltól. Azokat, akiket õrizni kell ezután Amerikába vitte, északra, és a jégbe épített egy hatalmas házat, amelyben az összes technikai vívmány szépen lassan megjelent. Egy televíziót rakott Akasháék trónja elé, hogy így is megismerhessék a világot. Csak néha hagyta el a szentélyt, hogy filmet forgasson. Rengeteg filmet nézett meg az idõ tájt. Mosolygott Lestat videó klipjein, de meg is rémítette õt, hogy sok vámpír felháborodott azokon a titkokon, amiket Lestat kiadott a számaiban. Mikor egyszer visszatért a rejtekhelyére a vadászatról, rémülve vette észre, hogy csak Enkil ült a trónján, és az összes vére ki volt szívva. Mikor hozzá ért, a Király teste apró pici szilánkokra tört össze. Azonnal rájött, hogy Akasha kiszívta a király minden vérét. Akasha pedig, aki még mindig a házban tartózkodott, szétzúzta a házat, és a jég betemette Marius-t. Mielõtt elvesztette volna az eszméletét, üzeneteket küldött a vámpíroknak, és figyelmeztette õket, hogy Akasha felébredt. Félelem és csalódottság töltötte el a szívét, nem hitte el, hogy a királynõje ellene fordulhatott. Pandora és Santino mentette ki a jég fogságából, és segítségükkel o is Maharet házába ment, ahol ismét találkozott Armand-dal, és Lestattal. Marius sohasem tudta megbocsátani Santino-nak amit tett, de tudta, hogy a vámpírt elpusztítani csak Maharet engedélyével lehetett volna. Miután Thorne felkereste õt, és Marius elmesélte neki a történetét, mindketten tudták, hogy Maharet-hez kell menniük. Thorne el akarta pusztítani a vámpírnõt, Marius pedig engedélyt akart kérni arra, hogy végezhessen Santino-val. Maharet aznap éjjel elment értük, és a dzsungelbeli rejtekhelyére vitte õket. Ott volt Pandora és Armand is. És Santino. Maharet nem engedte Marius-nak véghezvinni bosszúját, de Thorne-t nem érdekelte Maharet tiltása, sõt, azzal, hogy ellenszegült neki, úgy érezte bosszút állhat a nõn. És mivel tudta jól, hogy Marius mennyire gyûlölte Santino-t, a "Tûz Ajándékkal" porrá égette ott, Maharet házában, Marius arcára mosolyt csalva ezzel. Jelenleg Daniel-lel él egy New Orleans-i házban, mivel bármennyire is szereti Pandorát és Armand-ot, egyedül akar élni, hogy fel tudja dolgozni Akasha elvesztését, és a történteket…