Név: Vittorio [Vittorio di Raniari] Életkor: kb. 550 éves "Halandó halála": Ursula csellel vámpírrá tette Mestere: Ursula Ivadék: ? [valószínûleg nincs neki] Könyv: Vittorio, a vámpír Gazdag nemesi család legidõsebb gyermeke volt. Vállig érõ, barna göndör hajú, angyal arcú, magas, erõs testalkatú. Közelrõl látszott rajta, hogy még gyerek, de messzirõl, pont testalkata miatt érett férfinak tûnhetett. Toszkána egyik erdejében, egy kastélyban lakott a családjával. Volt egy húga, Bartola, aki alig egy évvel volt nála fiatalabb, és egy öccse, Matteo, aki 4 évvel volt nála fiatalabb. Nagyon jó kapcsolat volt a három testvér között, sokszor szöktek el együtt az erdõbe, egy kis kalandért. Vittorio a helyi lányok körében is nagyon népszerû volt. Anyja nem igazán törõdött mással, csak azzal, hogy a ház rendben volt-e, ha vendégek jöttek hozzájuk, vagy bált rendeztek. Apja, Lorenzo di Raniari befolyásos ember volt, és habár humora és modora sajátságos volt, jó embernek és apának tartották. Vittorio-t már fiatal korában kitaníttatta. Firenzében is sokat járt, fõleg a tanulmányai miatt. Már fiatalon meg kellett tanulnia harcolni, lovagolni, és vívni. Háborúban azonban sosem vett részt, lévén hogy akkoriban békés idõket éltek arrafelé. 1450-ben, a 16. születésnapja után nem sokkal azt álmodta, hogy a testvéreit a szeme láttára lefejezik. Sokszor álmodott már hasonlókat, de az volt az addigi legrémisztõbb álma, és mint minden ilyet, azonnal fel is jegyzett a könyvébe, majd megfeledkezett róla. Nem sokkal késõbb, Húsvétkor azonban valóra vált a rémálma, amikor egy csapat vámpír megtámadta a kastélyukat, és lemészárolták az egész családját, a cselédséget, és mindenkit, akit ott találtak. Vittorio és testvérei eközben a helyi kápolna alatt lévõ búvóhelyen voltak, és végig hallgatták a sikításokat, és jajveszékeléseket. Aztán hirtelen csend lett, majd a kápolnába lépett valaki, és feltépte a búvóhely ajtaját. Ursula volt az, egy gyönyörû vámpír. Nem bántotta Vittorio-t, csak fogta a két gyereket, és kivitte õket a búvóhelyrõl. Vittorio utána rohant, és követelte, hogy tegye le a testvéreit. Ursula megállt, és letette a gyerekeket. Vittorio kivonta a kardját, és megtámadta a nõt, akinek sebei azonnal begyógyultak, levágott karja pedig egybõl visszaforrt. Vittorio alig hitt a szemének. Ekkor megjelent egy másik vámpír, aki egy mozdulattal levágta Bartola és Matteo fejét, és Vittorio-val is végzett volna, ha Ursula nem állítja meg. Menniük kellett, a nap majdnem felkelt már. Vittorio utánuk rohant volna, de azok hirtelen és gyorsan eltûntek a szeme elõtt. Tehetetlenül és gyûlölettel telve a kápolnába vitte testvérei élettelen fejét, és ott maradt hajnalig. Akkor felkelt, és körbenézett. Megtalálta anyjának, és apjának a holttestét. Nagynénjei , és nagybátyjai is mind halottak voltak. De a gyilkosok semmit nem vittek el a kastélyból. Csak a nála fiatalabb gyermekek hiányoztak. Összeszedte a holttesteket, és a kápolnába vitte õket, majd szépen felöltözött, fogta a kardját, és egy kisebb vagyont, és bosszúra éhezve elindult, hogy megtalálja a családja gyilkosait. Éjszaka aztán elért egy kis városba, Santa Maddalanába, ahol kivett egy szobát, ételt kért, és kifújta magát. Késõbb arra ébredt, hogy a toronyban lévõ szoba ablakát betörték, és valaki ott áll a szobájában. Ursula volt az. Vittorio alig bírt ellenállni a nõnek, de égett benne a bosszúvágy is. Ursula azonban sokkal erõsebb volt. Adott neki vérébõl, majd megparancsolta neki, hogy hagyja el Santa Maddalanát, menjen Firenzébe, és felejtse el hogy mit látott az otthonában. Majd otthagyta õt. Másnap Vittorio elment az egyik helyi kápolnába, és tanácsot kért a helyi papoktól, akik azonban ugyan azt javasolták neki, mint korábban Ursula. Ezután körbenézett a városban, és rájött, hogy nagyon furcsa a hely, mivel nem voltak vele egykorúak, se nála fiatalabbak, és senki nem betegedett meg, vagy ha mégis, akkor a helyiek elmondása szerint "nagyon hamar elment". Mindenki csak dicsérte a várost, annak tisztaságát és békességét, meg hogy nincsenek problémás, vagy beteg fiatalok. Aznap éjjel Vittorio nem ment vissza a fogadóban bérelt szobájába, inkább egy közeli vártoronyba mászott fel, ahonnan jól belátta a közeli erdõket. Ekkor látta meg a vámpírokat, amint a város felé közeledtek. Az egyik észre is vette õt, felment érte, majd zsákjába tette, és lerepült a torony tetejérõl. Vittorio eközben késével többször is beledöfött a vámpírba, így az kénytelen volt hamarabb földet érni. Harcolni kezdtek, és Vittorio levágta a fejét. Ekkor odaért a többi vámpír, és Ursula is, aki Vittorio életéért könyörgött. A fiút ezután egy közeli kastélyba vitték, ahol kihallgatták. Ursula könyörgött, tegyék vámpírrá a fiút, de Vittorio nem akart halhatatlanná válni, õ csak bosszút akart állni, így készen állt arra, hogy hõsiesen meghaljon. A Rubinvörös Grál Udvarának vezetõje majdnem beleegyezett abba, hogy vámpírrá tegyék a fiút, de az ellenkezett, és megsértette, majd felidegesítette a vámpírokat. Ezután menthetetlen volt, minden vámpír a halálát akarta, kivéve Ursulát. Bezárták õt a többi halandó közé, és megitatták a vérükkel, ahogyan a többieket is. Ezzel teljesen legyengítették, és így nem tudott ellenkezni se. A vér teljesen beteggé tette, nagyon rosszul érezte magát. Másnap éjjel aztán eljött az áldozás ideje, de Vittorio-t nem áldozták fel, Ursula megmentette, és elérte, hogy Florian, A Rubinvörös Grál Udvarának vezetõje beleegyezzen abba, hogy életben hagyják, Firenzébe vigyék, és ott békén hagyják Vittorio-t. Mikor legközelebb magához tért, Firenze egy kis utcájában álldogált, vállig felfegyverkezve. Két öreg próbálta kiszedni belõle, hogy hova tart, és hogy hogy hívják. Segíteni akartak neki. Vittorio a benne lévõ démoni vér miatt képes volt meglátni Filippo Lippi, a híres festõ két védõangyalát. Rájuk figyelt inkább, mint a segíteni akaró férfiakra. Ramiel és Setheus nem tudták hova tenni azt, hogy Vittorio képes látni õket. Setheus meggyõzte Ramiel-t, hogy Vittorio-val kell menniük, így elkísérték õt a közeli kolostorba, ahol a szerzetesek már várták, és tudták, hogy mi történt a családjával. Vittorio próbálta elmondani nekik, hogy mit látott, beszélt nekik Ursuláról is, de azok úgy hitték, hogy a fiú beteg, és ezért félrebeszél. Vittorio ezért Ramiel-t és Setheus-t kérte meg arra, hogy segítsenek neki. Az angyalok nem tudták, hogy segíthetnek-e, ezért beavattak egy harmadikat is, Mastemát, aki valamiféle vezetõi szerepet látott el közöttük. Vittorio a vértõl betegen rájött, hogy talán tényleg el van átkozva a lelke, ezért nem képes látni a saját angyalait, vagy ezért nincsenek is saját védõangyalai. De ez nem volt igaz, mert hamarosan képes volt látni a saját angyalait is. Ramiel-t és Setheus-t azért látta meg elõbb, mert õket ismerte már, Filippo Lippi képeirõl, és szerette õket. Pár órával késõbb Vittorio feje és teste kitisztult, és tudta, hogy vissza kell mennie a kastélyhoz, és fényes nappal kell lecsapnia a vámpírokra, amikor azok õrizetlenül a kastély mélyén alszanak. Az angyalok segítségét kérte ehhez. Másnap hajnalban elbúcsúzott a szerzetesektõl, és az angyalok segítségével pár pillanat alatt a kastélynál volt. Ember nem tudta volna kinyitni azokat a lakatokat, és kõtorlaszokat, de Vittorio, az angyaloknak köszönhetõen könnyedén bejutott a rejtekhelyükre, és az összes vámpírt, egytõl egyik lefejezte, majd fejüket a fényben elégette. Az utolsó vámpír, Ursula volt. Vittorio nem tudta megölni a lányt. Könyörgött Mastemának, hogy csak ezt egyet had hagyhassa életben, de az angyalok nem egyeztek bele. Emlékeztették Vittoriot arra, hogy a fiú azt ígérte, mindenkivel számol. Csak ezért jöttek el neki segíteni. Vittorio azonban nem tudta megölni a lányt, mellette maradt, a síró angyalok pedig magára hagyták õt. Vittorio hitt abban, hogy ha Ursula felébred, meg tudja õt gyõzni arról, hogy az feloldozza a lelkét a bûnei alól. Hitt abban, hogy meg tudja szabadítani õt a gonosztól. Mikor este Ursula felébredt, örült, hogy Vittorio-t találja ott maga mellett, majd egy csellel vámpírrá tette õt; azt mondta neki, hogy ki kell szívnia az összes vérét, vagy amennyit csak tud, hogy megszabadítsa õt a gonosztól, de ahhoz elõbb neki ki kell szívnia egy kis vért belõle, hogy legyen hely a démoni vérnek. Vittorio belement, hiszen nem tudta, hogy ez a vámpírrá tevés módja, azt hitte, hogy megint a gyomrába fog jutni a méreg, és hogy a legnagyobb gondja majd a hányinger lesz. Azt hitte, hogy ezzel igazán felszabadíthatja Ursulát. De nem kellett sok idõnek eltelnie ahhoz, hogy rájöjjön, becsapta õt a lány. Mérgében majdnem megölte, de még idejében lenyugodott. Ezután õ és Ursula megitták a foglyok összes vérét, és együtt tértek nyugovóra egy közeli rejtekhelyen. Másnap éjjel elhatározták, hogy leégetik Santa Maddalana városát, de élvezetesebbnek találták azt a megoldást, hogy egyenként megöljék az összes olyan városlakót, akik annak idején lepaktáltak az ördöggel, és eladták nemkívánatos rokonaikat Florian Úrnak, aki vámpírtársaival készséggel végzett a város idilli képébe nem beleillõ beteg gyermekeivel, és öregeivel. Két hétre rá már csak két ember maradt a városban, a többiekkel vagy végeztek, vagy elmenekültek. Vittorio és Ursula ezután Firenzébe ment, ahol megtudták, hogy Filippo Lippi ismét õrültséget tett; elcsábított egy nõvért, Lucrezia Buti-t, és együtt élt vele Firenzei lakásában. Ha nem élvezte volna Cosimo védelmét, biztosan felakasztották volna ezért. Vittorio elment a festõ házához, és találkozott az angyalokkal. Mastema nagyon mérges volt, mert Filippo Lippi akkor csalta el Lucreziát, amikor a védõangyalai éppen Vittorio-nak segítettek, de úgy tûnt, hiába. Mastema olyan átokkal sújtotta ezért Vittorio-t, ami sosem fogja békén hagyni; ha a jövõben ránéz egy halandóra, látni fogja a lelkét, amint fénylik a testében, és miközben kiszívja az életet adó vérüket, látni fogja, amint elhalványul, majd kialszik ez a fény. Vittorio még mindig együtt van Ursulával, szerelmük azóta se halványult el.