|
Rettegés
by Shelly 2006.02.08. 18:09
Köztük élek, nem ismernek,
Még azok sem kik közel állnak,
Nem ismerik gondolatom,
Nem tudhatják, ellenség, vagy barát vagyok.
Addig jó, mert ki barátnak hisz
Sokszor csupán ellenség.
Magányomban félelmeim lassan bekebeleznek.
Nem tudom mihez kezdjek,
Beszéljek-e, vagy sem.
Megfogalmazni sem tudom…
Arctalan a félelem…
Alattomos sűrű pára, körül vesz,
S szépen lassan elsápadok a rettegéstől.
Menekülnék, de nem tudok,
Nincs hely hová mehetnék.
Csak el, messzire!
De nem, nem lehet. Maradnom kell,
Bár rohannék, vissza se nézve,
Szembe szállok az őrülettel!
Még ha tudom is: győzni sosem fogok,
Előbb-utóbb megszerez, s akkor vége.
Vissza fordulnom már nem lehet.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
