|
Alkotóm
by Virág 2006.02.24. 16:30
Az ágyon fekszem,
Te fölém hajolsz,
Csuklód nyújtod.
Véred lassan áttjárja testem,
A fájdalom széttárad bennem.
De jóleső fájdalom ez,
Gyönyörű, mély.
De te csak mosolyogsz,
Mosolyogsz kínjaimon.
Úgy érzem, itt a gyönyörű halál,
S behunyom szemem.
Mikor magamhoz térek,
Téged látlak.
Látlak, de egész másképp.
Most minden távoli, de Te oly közel vagy!
A múltam ködbe vész, de oh,
A gyönyörű jelen!
A szoba táncol a fényben, minden él és mozog!
Árnyak futnak átt a falon.
Minden él,
Csak mi vagyunk holtak,
Én, s Te,
Drága Alkotóm.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
