Versek : Lovas a Temetőben (1922) |
Lovas a Temetőben (1922)
József Attila 2006.03.09. 16:32
Ha jő a sápadt ifjú - Éjjel,
Kit csókkal vár a Nap leánya,
Kitárul két temetőkapu
A belovagol búsan - frissen
Az álmok kapitánya.
Bukott vezér, könnyet is hullat,
Bús daccal bolyong szerte - széjjel,
Lova már nyihog, gödröt kapar,
Riadtan várja. - Sok a sír
A fut a Holddal az Éjjel.
Uj hant előtt sóhajtva áll meg,
De kemény marka vasba szorul.
És megy és jár a sír között
- Még a Hajnal is kacagja -
Részegedve, botorul.
Lovára borúl. Visszaüget,
Búgyút int minden hulla rögnek.
S az eliramló lovas után
Álomtemetőből vissza
A vágyak dübörögnek.
|