A Kikötők Félelme
by NocturneSorrow 2006.04.29. 21:10
A kikötők félelme
Ők tudják. Jól ismerik.
Tud repülni, és úszni is,
Éjjelente a partok oldalát csapdossa,
És sohasem alszik.
Percnyi szünet nélkül suttog és sóhajtozik.
Nem fél, mert hatalmas.
De nincsen halhatatlansága,
És nincsen boldogsága, mert hontalan.
És azok, akiknek ezer szeme
Lecsukva pihen éjjelente,
A kikötők félnek, mert csend honol a sötétben,
És messziről kósza híreket hoz az éj.
Ezer fülükbe titkokat suttog a holdsütötte part,
Hogy egyszer el fog menni,
És árván maradnak az ezerszeműek,
S a hatalmassal, aki
Éjeken át csapkodja a partok oldalát,
És sóhajtozik és suttog a mély éjszakában,
Azzal, aki nem fél, és mégis szomorú,
Elmegy az élet is, az értelme annak,
Amiért ezer szemüket nyitják és csukják szüntelen.
(2002.07.26.)
I have heard and seen
It told me things in a faint, fading voice.
Its mere sound was
Greater than any wonders
in the vast halls of Eä.
-I am standing still,
bearing fruits not yet ripened,
and the wind that came
yesterday and the day before
told me things
of the ever changing world.
And more and more will be
changed, it said;
that its successor will not speak
but strike, its follower will be stronger
and more fierce and will not
be careful with me.
-Caress me- it than said, caress me
while I am in the ground.
Once I’ll have been uprooted,
I will not feel anything. Anymore.
Caress me while I am still myself.
It said all these words, and I wept,
For I felt the wind, and it came.
But I have not turned my face
towards it,
I cannot say whether it survived or lost.
The memories of caressing it
are still pounding in my hands
as if they were hearts beating.
They will never depart.
May the same memories give
It strength, too.
(2002. 07.17.)
|