Az első kérdésem az lenne, hogy mi a véleményed a Masters of Rock-ról?
Jyrki: Masters of Rock... Még sosem jártunk azokban az országokban, ahol a
Masters of Rock-ot rendezték. Csehországban és Szlovákiában volt. Szóval
élmény volt ellátogatni ezekbe az országokba életünkben először. Ez az első koncertünk ott, szóval nagyon érdekes volt látni az emberek reakcióit.
Fogalmunk sem volt róla, hogy mi a helyzet ott. Van-e ott valaki, aki némi
tiszteletet mutat a Helsinki Vámpírok iránt. De végül úgy gondolom volt.

Milyen érzés volt, hogy előttetek és utánatok is heavy-metal együttes lépett
fel?
Jyrki: Ah... nem tudom. Fesztiválokon mindig így van ez. Mármint, ha például
Finnországban játszunk néhány nagyobb fesztiválon ott néha teljesen
különböző stílusú együttesek vannak előttünk és utánunk is. A fesztiválok
mindig a különböző típusú zenékről szólnak. Ez jellemzője a
rock-fesztiváloknak. Szóval nem igazán érdekel, nem is tudtam, sőt nem is
néztem vagy hallgattam meg, hogy milyen zene volt.

Ok. És miért playbackben adjátok a szintetizátort?
Jyrki: Mert nincs szintetizátorosunk...

Ah! (mindenki nevet)
Jyrki: Ha-ha. Az egyike az első együtteseknek, akik ilyesmit csináltak a
Paradise Lost volt. Mindig volt szintetizátor a zenéjükben, de nekik sincs
szintetizátorosuk. Szóval ők úgymond példaképek voltak számunkra ezen a
téren, mivel mint tudjátok turnéztunk velük együtt és ők ugyanígy oldották
meg. Szóval ez így jó...teljesen normális dolog. Úgy gondolom.... természetesen
ez sokkal könnyebb, mint szerezni egy szintetizátorost, valamilyen srácot...
mert a magnót használva nem kell fizetned senkinek. - nevet - Nem... igazából
nem ez az oka. De eléggé megszokott manapság, hogy sok együttes használ
különböző segéd-dolgokat. Talán nem is tudjátok. Például a Nighwish... nekik
egész orchesta szól a háttérben playbackben. Szóval úgy gondolom, hogy semmi
különleges nincs ebben és csak még teljesebbé teszi a hangzásunkat.
Emellett az utolsó három és legfőként az utolsó kettő albumunkon a
szintetizátor egyre fontosabb elemévé vált a zenénknek. A szintetizátoron a
producerünk Johnny Lee Michaels játszott és a fő dallamot a szintetizátor
játssza. Szóval nagyon fontos, hogy benne legyen, tudod az élő zenénkben is.
Amikor egy új számon dolgozunk minden hangot a gitárral állítunk elő, de
aztán a szerkesztési folyamatok során találjuk ki, hogy a szintetizátor vagy
a gitár játssza a fő vonalat. A legtöbb ismertebb számunkban a szintetizátor
a fő faktor. Ez egyike az okoknak, amiért nem hagyhatjuk ki.

Ok. Emlékszel a glam időszakára. Nem hiányzik?
Jykri: Nos, azt gondolom, hogy eléggé visszatért mostanra. Mármint igazából
sosem tűnt el. Amikor mi kezdtünk... millió évvel ezelőtt, pontosabban 15 éve,
tudod szerettük a horror-rockot és a horror filmeket, meg a glam-rockot.
Sosem múlt el eziránti szeretetünk, de nem volt számunkra meghatározó
faktor. Tudod, valószínűleg nehéz megérteni ezt valakinek, aki sosem
csinált zenét vagy sosem hallgatott olyan zenét, mint például a fiatalabb
közönségünk. A The 69 Eyes mindig olyan zenét játszott és azt hiszem a korai
időszakunkban azt gondoltuk, hogy megmentjük a rock'n'rollt az akkori
naívitásunkkal, de boldog vagyok, mert valójában megtörtént, svéd barátaink
a Backyard Babies és a Hellacopters révén. Ők megmentették a rock'n'rollt,
tehát mi maradt nekünk? A gothic rock vagy dark rock megmentése. Ismertük a
'80-as évek gótikus együtteseit. Ők mindvégig rock'n'roll együttesek voltak,
nem elektronikus együttesek. Mert ha manapság a gót színtérről és gótikus
zenéről beszélünk az nagyrészt elektronikus zene. És legtöbb esetben, ha
gótik fesztiválokon játszunk az együttesek nagy része két srácból áll, akik
állnak a színpadon egy szintetizátor meg gépek mögött. Szóval ez az, amit mi
próbálunk megvalósítani már öt éve, visszahozni a rock elemeket és a
gitárokat, az izgalmat... És úgy gondolom eléggé sikeresek is vagyunk benne.
De a glam-re visszatérve, nagyon jó, hogy egyre jobban visszatér. És nagyon
izgatott vagyok az új albumunk a Devils miatt, ami októberben jelenik meg,
mert az album nagyrészt visszatérés az alapokhoz, a kezdetekhez, szóval
kemény gitárhangok és talán egy kicsi a glam elemeiből is. De hívhatod
gótik-rock albumnak is, de igazán rockos lesz. Szóval nagyon jó... az izgalom
több értelemben visszatér. Elmondja azt, amilyenek voltunk. Az első néhány
évben mi voltunk az egyetlen együttes a világon, akik ilyen típusú zenét
játszottak. Ez akkor volt, amikor a Savage Garden albumunk megjelent és
nagyon sok glam-rocker volt Európa szerte. Aztán Olaszországban és Angliában
játszottunk, ahol glam-rock rajongók szervezték a turnénkat. Később, amikor
a Wasting the Dawnt kiadtuk volt az első alkalom, hogy bemutatkoztunk a
közép-európai gót színtéren. Úgy éreztem, mint ha mi lennénk az egyetlenek a
gótik fesztiválokon, akik ilyen zenét játszanak. És azt gondolom, hogy még
mindig azok vagyunk. Van néhány együttes még, de tudod én nem szeretem a
zenénket behelyezni egyik stílusba sem, hogy ezt vagy azt játsszuk... Mi
mindenkinek szánjuk a zenénket. Nincsenek határok, ne hívjanak gótik
együttesnek. Minek hívjanak? Csak egyszerűen Helsinki Vámpíroknak. Az
együttesnek, amely sosem hal meg. Az együttes, amelyet az idő elfelejtett.

És gótikusnak tartod magad?
Jyrki: Mint személy, vagy mint együttes?

Mint személy.
Jyrki: Mint személy. Nos, ha szeretnéd az vagyok, ha nem, akkor nem vagyok.
Mármint... szeretem a gótikus dolgokat, gótik rock rajongó vagyok. Ez még
önmagában nem tesz gótikussá. Tudom, hogy ezt az együttest néha gótik
együttesnek hívják. Ha ez gótikussá tesz, akkor az vagyok. De... ha például
tavasszal kimegyek a természetbe, hogy megnézzem, ahogy a madarak
visszatérnek Helsinkibe, akkor úgy öltözöm fel, ahogyan szokás, ha az ember
a természetbe megy. Semmi fekete ruha vagy ilyesmi. És néhányan úgy
gondolhatják, hogy nem is igazi gót, mert más színű ruha van rajta. Nos, én
ezt leszarom.

Mit gondolsz a fanatikus rajongóidról? Ki számít fanatikusnak számodra?
Jyrki: Nos, úgy gondolom, hogy a rajongóim vagy rajongóink nagyrészt a
barátaink. És főként ez az eltérő a The 69 Eyesban. Mármint sokszor
megkérdezik, hogy mi a különbség a The 69 Eyes és mondjuk más finn dark
együttesek között. Hát ez az egyike a fő különbségeknek, legalábbis ezt
mondják az emberek. Mi szeretnénk az emberek között lenni. Meghívunk
embereket a bulijainkra és elmegyünk rajongóinkhoz a koncert után. Szóval,
ahogy mondtam barátnak tartjuk őket. Rengeteg dologról beszélgethetünk vagy
ha valaki valamit kérdezni vagy mondani szeretne, jó dolog beszélgetni
kicsit. Néha néhány ember dolgokat túl komolyan vesz, tudod. Csalódottá
válhatnak. A legrosszabb dolog, amikor valaki küld nekem egy e-mailt és néha
válaszolok, néha viszont nem, mert emberek eléggé őrültté válhatnak.
Elvárják, hogy a levelezőtársuk legyek. Mit kéne tennem? Mert tapasztalatból
tudom, hogy manapság egy kicsi távolságot meg kell tartanod, mert az emberek
nagyon könnyen csalódottá válnak, ha nem válaszolod meg az összes
e-mailjüket. Vagy hajat küldenek nekem levelekben. És nekem nem biztos, hogy
szükségem van arra a hajra. Ez egy kicsit őrült dolog. De természetesen
privilégium, hogy az emberek érdeklődnek irántad. Valószínűleg néha észre
sem veszem, hogy emberek kiderítik, hogy hol lakom Helsinkiben. Ez már egy
kicsit túl sok, mert nincs bennem semmi különös. Egy átlagos srác vagyok.
Nincs benne semmi misztikus vagy legalábbis ez az, amit próbálok
elmagyarázni. De végülis, ez van... ez néha elég őrült dolog. De eddig
túléltem.

Így 30 után, gondoltál már családra, gyerekekre?
Jyrki: Oh... nem igazán. Éppen ellenkezőleg. Talán szerzetessé válok. Turnézni
az együttessel eléggé hasonlít a kolostori élethez. Állandóan utazunk.
Repülő szerzetesek.... éhes szerzetesek... Szóval úgy értem... ez nem nekem való
dolog...sajnos.... valószínű néhányaknak, de valószínűleg szerencse az
emberiségnek. Nem, úgy értem jelenleg ezt érzem, de talán egy napon elkezdek
majd máshogy gondolkodni. De végül is rengeteg időm van, amennyire tudom nem
sürget semmi.

Emlékszel az első koncertetekre?
Jyrki: Igen. Olyan érzés, mint az első randevú. Olyan, mint ha tegnap lett
volna. Igen... olyan érzés, mint ha tegnap történt volna. Elég őrült dolog.
Néha beszélgetünk róla. Nagyon vicces volt, mivel Archzie nagyon-nagyon
részeg volt és természetesen nagyon idegesek voltunk minden. De úgy gondolom
ugyanolyan volt, mint amilyen jelenleg is.

De mesélnél róla?
Jyrki: Oh, ok. Az első koncert olyan volt, mint egy éjszakai party. Éjszaka
volt Helsinkiben egy nagy öreg clubban, ami már nem létezik. Ott
játszottunk... játszottunk néhány eredeti számot, a régi számainkat, de
nagyrészt amikor az együttest elkezdtük feldolgozásokat játszottunk és
néhány Dead Boys számot és amennyire emlékszem Alice Coopert is. És még mit?
Valamennyi Cramps-t. Nagyon jó volt. Én csináltam a szórólapokat. A
következő koncertünk a Tavastiában volt, ahol végül a Helsinki Vampires-t is
felvettük néhány évvel ezelőtt. Ez már olyan volt, mint egy igazi koncert és
itt kaptunk lemezszerződést. Ez volt a második koncertünk és azonnal
aláírtunk. Nos, ennek az oka az volt, hogy abban az időben nem volt olyan
típusú együttes, mint mi. Azt gondolom, hogy sok téren még mindig egyediek
vagyunk. Sok évig csináltam szórólapokat a koncertjeinkre, de jelenleg
természetesen már kicsit más a dolog, mivel nincsen időm rá. Sokat lógtam
New Yorkban és L.A.-ben a '80-as évek végén '90-es évek elején és onnan jött
ez a dolog. Különösen Hollywoodban volt szokás, hogy az együttesek
szórólapokat tettek ki mindenfelé. Ez Helsinkiben teljesen új dolog volt,
mikor mi elkezdtük gyártani a saját szórólapjainkat. Akkor kezdtem az
egyetemet, szóval hozzáfértem a fénymásoló-géphez. Még ma is néha másolok
egyetemi anyagokat... szóval lefénymásoltam az összes szórólapot, összevágtam
őket és széthordtam a clubokban. Elvittem mindenhová Helsinkiben és azt
gondolom ez volt az a pillanat, amikor az emberek elkezdtek megismerni
minket.

Feltehetek személyes kérdést is?
Jyrki: Személyes kérdést? Mennyire személyeset?

Voltam a Monasteryben március 19-én...
Jyrki: Oh, én is ott voltam. Mi történt? Meztelen voltam vagy valami
hasonló?

Mit gondoltál Villéről? Mivel vártátok, de nem jött?
Jyrki: Oh. Nem, nem! Valójában ők azonnal távoztak a koncert után. Meg
voltam hívva a koncertre, de nekik rögtön utána menniük kellett. Csak az
előzenekaruk a Zeraphine jött el és Silke, aki az együttessel turnézik. De
nekik rögtön menniük kellett, hosszú út állt előttük. Szóval tudod valójában
egész közel állunk egymáshoz. Láthatod, hogy most is a HIM emberei vannak
velünk. Ha ők éppen nem csinálnak semmit, használhatjuk az embereiket, mivel
a dobosunk testvére is ott van a HIM-nél. Nagy kár, hogy nincs túl sok időnk
együtt lógni. Legutóbb, amikor Villével voltam elmentünk megnézni a Brides
of Destruction koncertet Helsinkiben. Az nagyon jó volt.

Van még egy kérdésem. Általában keresztet hordasz. Miért hordod?
Jyrki: Oh... a keresztet. Hmm...egy nagyon szép dolog. Mármint, van más ötleted,
hogy mit hordjak? Nem, ez egy nagyon jó dolog. Illik hozzám, egyszerűen
része a stílusomnak. Oh! Valószínűleg arra a kérdésre keresed a választ,
hogy van-e valami köze a valláshoz. Nos, természetesen megünneplem a
karácsonyt és a húsvétot és ilyen dolgokat. Tudod az egyházhoz tartozom és
teljes mértékben tisztelem és imádok templomokat látogatni, főleg
Közép-Európában, ahol azok a katolikus templomok vannak. Tudod néha Jézussal
tudsz együtt dolgozni, néha pedig az ördöggel. Egyszerűen csak meg kell
találnod az egyensúlyt magadnak, hogy mi illik hozzád a legjobban.

Miért félsz attól, hogy szerelembe ess?
Jyrki: Félni attól, hogy szerelembe essek? Nos, nem félek tőle. De elég
kemény dolog, és amit elvesz tőled, mármint sok évet elvehet tőled...talán
ismered azt, amikor szerelmes vagy valakibe és legbelül tudod, hogy ez
mégsem teljesen olyan és úgy érzed, hogy menned kell. Még mindig várnak a
kalandok, szóval elég nehéz. Olyan, mint a ragasztó, nem tudsz elszakadni
tőle. Igazán ragadós dolog. Nem félek tőle, valójában jó lenne várni rá. De,
mint ahogy előbb már mondtam, én még mindig látni akarom, hogy mi zajlik a
világban, tudod ahelyett, hogy... úgy gondolom, hogy a szerelembe esés
számomra azt szimbolizálná, hogy stabillá válsz, egy helyen maradsz. És én
még mindig szeretnék menni, dolgokat látni. Úgy tűnik nagyrészt erre a
magányra vagyok kárhoztatva. Szóval jelenleg nem szeretném megosztani a
dolgaimat senkivel sem. Tudom ez igazán önző gondolat, de olyan sok dolgom
van. És nem szeretnék senkinek sem fájdalmat okozni. Nagyon sok mindennel
foglalkozom jelenleg... mármint olyan dolgokkal, amiket nem lehet megosztani
igazán. Mint ahogy most csináljuk ezt az albumot, ez a legmagányosabb dolog,
komolyan. Mármint már másfél éve csináljuk ezeket a hülye felvételeket és ez
igazán magányos dolog. Hihetetlenül. Nos, persze a fiúkkal csináljuk, de ezt
az albumfelvétel dolgot nem tudod senki mással megosztani.