Kétségek Szelencéje
by Neotica 2006.05.11. 17:41
Előkerült az elveszettnek hitt üveg, Hogy ismét felkorbácsolja lelkemben a kínzó tüzet. Akaratlanul, de segítettél kinyitni, A méreg ízét számban újra érezni. Az okot Te adtad meg, De a keserű nedűt torkomon én öntöttem le. * S most ismét mardos belülről, De mindig csak kezdem elölről. Magamat kínzom, Mert a való igazságban nem bízom. Félelmek gyötörnek, szinte rettegek, De tudom, nem lennél képes megtenni e tetteket. * Kihullt kezemből az üveg, Eltörött, mint a mécses. Eleget gyötrődtem, Nem akarok ejteni több bánatos könnycseppet! * A szívem Téged mindig visszavár, -Bárhol is jársz- Megtaláld az ellenszert a méregre, Gyógyírt az általa okozott sebekre…
|