A l�ny csak �llt az es�ben �s zokogott. Emberek �z�nl�ttek ki m�g�tte az �p�letb�l, �s mind nevetett. Mind nevettek, �s �szre sem vett�k �t.

Csak a hideget �rezte, ruh�i m�r teljesen �t�ztak, az es� zuhogott. S�t�t volt �s k�nnyeit�l egy�bk�nt sem l�tott semmit. Let�rdelt a s�ros f�ldre, haj�t markol�szta. Felt�rni k�sz�l� sikoly�t pr�b�lta elfojtani, �gy csak ny�sz�rg�tt. A koncert ut�hangjai m�g kihallatszottak az �p�letb�l. A l�ny n�zte a nagy fekete oszlopokat, melyek �gy magasodtak f�l�, mint egy-egy s�t�t isten.

Esz�be jutott valami. M�gpedig az a k�s, mit �nv�delem c�lj�b�l hozott mag�val. Most kitapogatta �s el�hal�szta a zseb�b�l. Kinyitotta, �s a h�s peng�t simogatta. Apr�cska v�g�st ejtett k�zfej�n, majd sz�j�hoz emelte a sebet. A v�r forr� volt, de az �zt�l azonban m�g ink�bb s�rnia kellett. Megford�totta a kez�t, �s az ereket b�multa a csukl�j�n. Feh�r b�r�n halv�nyan derengtek �t a kis vonalak. Sok�ig n�zte �ket.

A legnagyobb elsz�nts�ggal belem�rtotta a k�st saj�t h�s�ba, s �les f�jdalmat �rzett. De m�gis j�lesett neki.

Valaki azonban, m�g miel�tt t�l nagy k�rt tehetett volna mag�ban, meg�ll�totta. Egy meleg k�z gyeng�den megsim�tott az arc�t, mik�zben kivette a kez�b�l a k�st.

-         Rossz kisl�ny.

Egy fi� mosolygott r�. Nem volt a szem�ben semmi rossz sz�nd�k. � volt az egyetlen, aki �szrevette �t a s�rban. Legal�bbis � foglalkozott vele…

-         H�t szabad ilyet?

Felemelte a s�rb�l �s �t�lelte a v�ll�t.  

-         Gyere sz�pen, felmegy�nk hozz�m. Kapsz sz�raz ruh�t. Hogy h�vnak?

-         Hagyj b�k�n! – kit�pte mag�t a fi� karjaib�l �s visszaroskadt a s�rba – Hagyj engem b�k�n! Nem vagyok senki.

-         Nem vagy senki? – a fi� el� t�rdelt, m�r � is tiszta v�z volt – De hisz itt vagy! L�tlak! H�t hogy lenn�l m�r senki? – mosolygott. A l�ny az ajkait n�zte, �s eg�sz test�ben remegett. Nem �rtette, ez a fi� mit akarhat t�le, mi�rt nem hagyja �t b�k�n – Na ugyan m�r! Gyere kelj fel! Megf�zol!

Megint felemelte a l�nyt, �s � most hagyta mag�t. Nem �rdekelte az sem, ha a fi� meger�szakolja. Arra gondolt, hogy � egy senki. Egy semmi, �s a fi�t val�j�ban nem �rdekli, mit is �rez � �s mi�rt is van ott. Val�sz�n�leg csak le akarja fektetni.

-         Na nehogy m�r �n cipeljelek haz�ig! Gyere! Na!

-         Hagyj engem b�k�n! Meg akarok halni! Most meg mit nevetsz?!

A fi� nem sz�lt t�bbet. El�g sokat mehettek, hab�r az igazat megvallva a l�ny kicsit elaludt. �gy h�t be kellett ismernie, nem tudja hol van. A fi� azonban m�g mindig nem sz�lt, csak bevitte a l�nyt egy h�zba.

Odabenn finom meleg volt. A fi� letette �t egy fotelba, �s elment. Kisv�rtatva vissza is t�rt p�r t�r�lk�z�vel. Puh�k �s melegek voltak. A fi� bevezette egy helys�gbe, �s egy p�l�t �s farmert adott neki a t�r�lk�z� mell�.

-         Mi�rt hozt�l ide? Mit akarsz t�lem? Felelj m�r! – �m az otthagyta, �s csak nevetett.

Felvette a sz�raz ruh�kat, azt�n kin�zett a folyos�ra. S�t�t volt. Gyorsan v�gigosont rajta, �s benyitott egy szob�ba ahonnan halk zajt hallott.

A helys�gben nem volt jelen a mesters�ges f�ny. Gyerty�k �gtek a falak ment�n, ezek kellemes meleg f�nyt �rasztottak. A fi� az �gyon fek�dt. Lehunyta a szem�t, a kezeit a feje f�l� emelte. Hossz� fekete haja sz�tter�lt a p�rn�n, itt-ott ujjai k�z� f�z�d�tt. Nem nyitotta fel a szem�t akkor sem, mikor az �gy sz�l�re �lt. Habozott, majd meg�rintette a fi� sima arc�t. Az kinyitotta a szem�t, majd g�nyosan ennyit mondott:

 - „Hagyj engem b�k�n!”

A l�ny r�gt�n elh�zta a kez�t, a fi� pedig fel�lt.

 - Hogy h�vnak? – k�rdezte a l�ny, aki kicsit b�nta, hogy olyan goromba volt.

 - Cody. �s t�ged?

 - Laura, de �n ut�lom ezt a nevet.

 - F�lre�rtesz. �n nem azt k�rdeztem, hogy h�vnak a sz�leid. „Te” hogy h�vod magad? – Cody megint mosolygott, hab�r tal�n feleslegesen. Tal�n az�rt, mert tal�lt m�g egy olyan „szerencs�tlent”, mint � maga.

 - Hogy �n hogy h�vom magam? �n sehogy. De neked mi az igazi neved? – Nem �rtette ezt a fi�t. Mi�rt ilyen kedves? Hisz nem is ismeri.

 - Az nem fontos. Mi�rt akarod azt tudni?

Erre a l�ny m�r nem tudta a v�laszt. Azt sem tudta hol van, �s egy�ltal�n minek van � ott.

-         Akarod tudni minek hoztalak ide?

Laura igent felet.

 - �n is meg akarok halni – folytatta Cody, mintha azt jelentette volna ki, hogy mit vacsor�zott -­ �s l�ttam, hogy te sem vagy t�l j�l. H�t gondoltam, mi�rt ne csin�lhatn�nk egy�tt? �n egyed�l kicsit f�lek… - elhallgatott �s lehajtotta a fej�t. A haja elf�gg�ny�zte arc�t. A l�ny nagyon megd�bbent azon, amit Cody mondott neki.

 - De mi�rt akarsz te meghalni?

 - Azt nem k�t�m az orrodra – mondta Cody m�g mindig teljesen nyugodt hangnemben – az el�bb m�g nagyon elsz�nt volt�l. Na mi lesz? Mit mondasz?

 - H�t… - a l�ny kicsit megr�m�lt, hogy �gy a szem�be mondt�k a dolgot, de a sz�nd�ka megmaradt – igen! Akarom! Csin�ljuk.

Cody fel�llt, �s kivett valamit az �gya al�l. Laura n�zte ahogy a fi� gyerty�t gy�jt �s kanalat tart a l�ng f�l�. Pillanatok m�lva m�r az �gyon �lt vele szemben, egy tele fecskend�vel a kez�ben.

-         Ett�l tuti v�ge, ez nagyon sok. Akarod hogy beadjam? – a fi� nyugodt volt �s kedves, �s �szint�n sz�lva Laura �r�lt a k�rd�snek.

-         Igen, csin�ld nekem is te.

Codyn el�sz�r l�tszott hogy ideges. Remegett a keze, de az�rt viszonylag f�jdalommentesen siker�lt beadnia el�sz�r a l�nynak, majd mag�nak az anyagot.

Mind a ketten h�trad�ltek. Azt nem tudt�k hogy sz�nd�kosan e, vagy nem b�rt�k tov�bb tartani magukat. Cody �tt�lelte a l�nyt, de m�r igaz�n gyeng�nek �rezte mag�t. Lassan lecsuk�dott a szeme, �lmos�t� gondolatai voltak.

Laura egy gyertya l�ngj�t n�zte. �rezte a derek�n a fi� kez�t. Biztons�gban �rezte mag�t a k�z s�lya alatt. Megpr�b�lt k�zelebb fek�dni a fi�hoz, de megd�bben�s�re tagjai nem engedelmeskedtek. Nem is volt ez igazi megd�bben�s, ink�bb csak egy tompa gondolat. Az �tl�tt fel benne, hogy mi van, ha Codyval �lhetett volna? Ha � szerette volna… Ekkor m�r mindegy volt. Elhalv�nyodni l�tta a gyertya l�ngj�t, �s a fi� m�r r�g mozdulatlanul fek�dt mellette. Tal�n � valamivel kevesebbet kapott az anyagb�l, mint a fi�. A gyertya l�ngja sz�p lassan kialudt, �s soha senki nem gy�jtotta meg t�bb�.

                                                                                                    2006. m�rcius 20.