Az Én Temetőmben
by Hexena 2006.07.18. 16:33
Epedezve vártam. Kábultan néztem sanyarú sorsomat, engedni kéne, eltűni, futni, rohanni, repülni.
De a szeretet mely oly erős irántam, szívemből, lelkemből táplálva.
Oly vágy oly akarat gyilkos zuhatag. A félelem, eszmém érthetetlen, tükörképem értéktelen.
Minden nyomom hamu. Egyetlen hely a sírkövem porhanyós betűkben őrzik majd nevem az én temetőmben.
|