Név: Armand, eredeti neve: Andrei, Marius Amadeo-nak hívta
Életkor: több mint 500 éves, 1481-ben született.
Származás: Kiev, Oroszország
„Halandó halál”: 17 éves korában, egy párbaj folyamán megsebesítik egy méregbe mártott tõrrel
Mester: Marius
Ivadék: Daniel
Könyvek: Interjú a vámpírral, Lestat, a vámpír, A Kárhozottak Királynõje, Memnoch a sátán, Aramnd a vámpír

Armand 1481-ben, egy Kiev-i kis településen született, Andrei néven. Már egész fiatal kora óta tudták róla, hogy remekül fest, fõleg vallásos Ikonokat. Apja, egy felettébb kemény, erõszakos, de büszke férfi volt, aki a maga módján szerette a fiát. Büszke volt rá, és tehetségére. Anyja életét a gyermeknevelésre áldozta, Armand elõtt, és után is rengeteg gyermeket szült, de közülük nem sokan élték túl a hideget.

Apja vitte el Armnad-ot a helyi csuhásokhoz, akik megtanították a fiút írni, és olvasni, és szorgalmazták a festést. Úgy tartották, Isten arra teremtette meg a fiút, hogy az ikonokat fessen, és velük éljen elzárkózva a külvilágtól. Csak hogy apja büszkeségében nem engedte, hogy fia egy földalatti, hideg, és mocskos szobában élje le életét. Mutogatni akarta tehetségét, ezért elhozta onnan. Idõközben azonban Oroszországot megszállták a törökök, a faluban, akit értek, azt lemészárolták. Armand, az apja és pár embere a közeli erdõkben voltak akkor, amikor rájuk támadt egy csapat fegyveres. Apját megsebesítették, és nem tudta megakadályozni, hogy fiát elrabolják. Abban sem volt biztos, hogy Armand élt még az ellenség kezében, a nyilak záporoztak mindenhol.

Kiev-bõl, Konstantinápolyba vitték, útközben a hajón megerõszakolták, majd egy helyi emberkereskedõnek adták el. Armand nem értett sokat a beszédükbõl, zavart volt, és mocskos. A hirtelen változás miatt elméje jobbnak látta, ha elfelejti mindazt, amit az idáig megélt. Hagyta, had higgye el lassan minden egyes porcikája, hogy oda való, és hogy nem ismeri az Orosz telet, a tájakat.. Éhezett, és úgy érezte, meg fog halni. Csak annyit akart, hogy egyedül halhasson meg.

Marius, a festõ mentette ki ebbõl a mocsokból. Megvette õt a kereskedõtõl, és haza vitte magával Velencébe. Oda, ahol Armand-hoz hasonló sorsú fiúkat gyûjtött össze, hogy taníttassa, és késõbb egyetemre küldhesse õket. Armand a kezdettõl fogva kivételes volt, sokkal közelebb állt Marius-hoz, mint a többi fiú, akik különbözõ életkorúak voltak. Köztük volt Riccardo is, aki a legjobb barátja lett. Armand sokat tanult, olvasott, új nyelveket ismert meg, de festeni soha nem volt képes. Nem tudta miért, hiszen elzárta magától azokat az emlékeket, de amikor ecsetet vett a kezébe, hányingere lett.

Marius egyre többet engedte meg neki, hogy bejöjjön a szobájába. Együtt aludtak, szerelmeskedtek, aztán Marius lassan, apránként "rászoktatta" a vérére. A fiú szinte már élni se tudott Marius nélkül. Az pedig férfiakhoz, és lányokhoz küldte, hogy kitanulja a szerelmeskedés minden csínját-bínját.

Armand nem bírta sokáig elviselni a Marius iránt érzett hatalmas vágyát, ezért fellázadt, és több éjszakát a házon kívül töltött. Elõször egy kb. 25 éves angol nemes, Lord Harlech szeretõje lett. 3 napig volt vele, és nem beszélt egy szót sem arról, hogy hol lakik, vagy hogy ki is õ igazából. Élvezte a kissé õrült angol társaságát, aki azt akarta, hogy menjen vele Angliába, és éljen vele. Armand-nak persze esze ágában sem volt vele menni, de megígérte neki, hogy másnap felkeresi. Nem ezt tette; elment Biancához, és lefeküdt vele. Majd másnap hazament Marius-hoz.

Egy nap, amikor Marius épp nem volt elérhetõ, mert elment "Azokhoz, akiket õrizni kell", Lord Harlech betört a házba, lemészárolt két kisfiút, és párbajra hívta Armand-ot, mondván, ha nem szereti, haljon meg vele. Lord Harlech remek kardvívó volt, Armand mégis kiállt ellene, és halálosan megsebesítette. Mielõtt Riccardo leszúrta volna, elárulta, hogy az Armand-on ejtett sebeken keresztül, abban a percben szivárog be a keringésébe egy halálos méreg. Hamar kiderült, hogy az õrült Harlech igazat mondott. Armand-ot Bianca ápolta, de nem tehettek érte semmit. Ezekben a percekben jutott eszébe minden a múltjáról a fiúnak. Az apja, az ikonok, Kiev, egyszóval minden a múltjával kapcsolatosan.
Marius nem tehetett mást, annyira szerette Armand-ot, nem tudta volna õt meghalni hagyni. Armand beleegyezésével, még idõben átadta neki a "Sötét Ajándékot", és vámpírt csinált belõle.

Armand-on, halandó életében is megakadt mindenkinek a szeme, nemtõl függetlenül. Gesztenyebarna haja, kerek, barna szeme, lányos arca mindenkit megfogott. E miatt a külsõ miatt örök gyerek marad a 17 éves testben, akárhány száz éves.

Vámpírként is sokat feleselt Marius-szal, aki most a vámpírlét szabályaira akarta megtanítani õt. Egy, legfeljebb két évet töltöttek el így, együtt, de a boldogságnak hamar vége ért. Santino követõi betörtek Marius birtokára, felgyújtották a festményeivel együtt, és elrabolták Armand-ot, és még néhány halandó fiút, köztük Riccardo-t.

Armand szeme láttára égették el máglyán az összes kisfiút, kivéve Riccardo-t. Õt is rávetették a lángokra, de Santino pár másodperc után kirángatta a tûzbõl, és felajánlotta neki, lépjen be hozzájuk, és legyen a vallásuk követõje. Armand nem mondott rögtön igent, ezért bezárták õt egy föld alatti kriptába. Több napi éhezés után, végre hoztak neki áldozatot, de a vérszomjtól elvakulva nem vette észre, hogy az, akit éppen halálra szív, az a gyönge test, amit a kezében tartott, az nem másé, mint Riccardóé. Abban a perben, hogy ráeszmélt mit tett, valami meghalt benne, és rábólintott Santino ajánlatára. Ekkor vette fel az Armand nevet.

Santino maga tanította meg a fiatal vámpírnak a dogmáikat. Az addig fényûzõ élethez szokott vámpír pedig kénytelen volt megszokni a kripták mocskát. Marius-szal ellentétben ezek a vámpírok azt vallották, hogy ha igazán Istent akarják szolgálni, és ez által boldoggá tenni a Sátánt, akkor nekik az ártatlant, a gyönyörût kellett leölniük. Armand feladta, hogy áldozatai agyában a gonoszságot, a bûnt keresse, akit elkapott, azt megölte. Mondhatni kiégett.

1500-ban õ lett a Párizsi bokor vezetõje. A Sátánt tisztelték, és úgy éltek, mint az árnyékban élõ állatok. A helyi temetõ alatt éltek, mert nem bírták elviselni, az elvilágiasodott épületeket, mûvészeteket, és embereket. Armand két dolgot azért titokban tartott. Néha látta Marius-t álmaiban, sõt képzeletben sokszor visszatért Kievbe apjához, vagy a Velencei házhoz, ahhoz az élethez, amely a sok éves elszigeteltség után szinte már hazugságnak, képzeletbeli élménynek tûnt. Armand tanította az új vámpírokat, és még azt is õ mondta el nekik, hogyan tudnak új vámpírt alkotni. Õ dönthette el, kibõl lehet vámpír, és kinek kell meghalnia, mert az nem követte helyesen a dogmákat. Azt azonban mindenki elõtt titokban tartotta, hogy õ soha senkinek nem adta át a "Sötét Ajándékot".

1780-ban végül rátalált Lestatra, és Gabrielle-re, akik a halandók közt, a halandók módjára éltek. Ez persze a dogmáikhoz hû vámpírokat feldühítette, de Armand sosem volt igazán hívõ, igaz, elég nehéz volt megtörni a jeget. Feloszlatta a bokrot, és elpusztította az õs öregeket. Majd felkereste Nicolas lakását, és kiolvasta a házban lévõ összes könyvet, hogy megismerje az újkort. Ott mesélte el Lestat-nak, és Gabrielle-nek élete történetét. Beszélt Marius-ról is, aki sokszor említést tett "Azokról, akiket õrizni kell". De nem tudta kik azok. Könyörgött Lestatéknak, vigyék magukkal, azonban azok visszautasítottak. Azt tanácsolták neki, hogy inkább vegye át a színház irányítását. Így ismét vezetõje lett egy kisebb bokornak, és megalapította a Vámpír Színházat.

1862-ben találkozott Louis-val, és Claudiával. Akarta Louis társaságát, de tudta, hogy Claudia az útjukban áll. A társulat így is, úgy is megölte volna Claudiát, de Armand még megpróbált segíteni neki. Claudia kérésére eljátszotta, hogy õ Frankenstein, és megpróbált Claudia fejének új testet keresni. Egy felnõtt testet, amiben majd meg tudja magát védeni, és egyedül is, azaz Louis nélkül is boldogulhat. De a kísérlet nem sikerült, ezért kénytelen volt szemet hunyni a társulatnak, amikor azok kivégezték a lányt. Õ közben megmentette Louis-t a befalazott koporsóból. Másnap hajnalban, pedig ismét megmentette a vámpír színház égõ épületétõl, és a napfénytõl. Együtt, bejárták a világot, de egyre távolabb kerültek egymástól. Végül, az 1920-as években, New Orleans-ban elváltak útjaik.

1972-ig New Orleans-ban maradt. Ott találkozott Daniel Molloy-jal, az újságíróval, aki meginterjúvolta Louis-t. Vele fedezte fel az új modern kort, technikai csodáit, de nem tette vámpírrá, pedig a fiú szinte könyörgött neki.

Aztán Daniel majdnem belehalt alkoholizmusába, ezért Armand kénytelen volt életében elõször továbbadni a "Sötét Ajándékot". Megmentette Daniel-t.

Létrehozta az "Éjszigetet", ami tulajdonképpen egy hatalmas bevásárló -, és szórakoztatóközpont volt halandóknak…is. Itt gyûltek össze az Akasa pusztítását túlélõ vámpírok, de egy idõ elteltével egyre kevesebbszer jöttek össze ott. Armand is el-elmaradozott.
Daniel, ahogy ez már-már törvényszerû, meggyûlölte Armand-ot, amiért az vámpírrá tette, mégha õ maga akarta is ezt. Nem tudott együtt maradni vele. Armand sem ellenezte szétválásukat.

1995-ben öngyilkosságot követett el, miután Lestat megmutatta neki, David-nek, és Dora-nak "Veronika Kendõjét", ezzel bizonyítva, Isten létezik. Ez az Ikon feltépte az összes sebet, amit a múltjában elszenvedett. Nem tudott másra gondolni, minthogy azon az Ikonon Isten pont úgy néz ki, olyan tökéletesen van ábrázolva, mint ahogy annak idején õ is lefestette. Ez már túl sok volt számára, és úgy döntött, feladja halhatatlanságát, és megvárja a napfény halálos sugarait, mintegy szemléltetve a közben összegyûlt halandók és halhatatlanok számára azt, hogy ez az Ikon tényleg Istentõl származik. A halál azonban elkerülte õt. Miközben bõre égett a napfényben, elméje egy másik dimenzióba repítette õt. Pap volt, és õ osztogatta Jézus testét, a kenyeret, és Jézus vérét, a bort, a rászorulóknak. Ott volt anyja is, aki odaadta neki a rég elfeledett festett húsvéti tojását, amibõl kikelt egy fekete szárnyú madár, és elrepült. Aztán zene ütötte meg a fülét. Zongorajáték. Hirtelen egy ismeretlen szobában találta magát, épen, sérületlen testben. Egy fiú imádkozott segítségért, és mikor meglátta, azt hitte, hogy egy Angyal, vagy egy Ördög meghallgatta imádságát, és most segít neki megvédeni a zongorán játszó lányt bátyja ütéseitõl. A lány, Sybelle tele volt kék-zöld foltokkal, szõke hosszú hajából hiányzott egy maréknyi. A mellette álló, gyûlölettõl elvakult báty éppen készült ismét megütni õt. A fiú, Benji szaladt az ütés elé. Armand nem nézte tovább, közbelépett. Megölte a férfit. Sybelle pedig, mint akit meg sem zavartak, tovább játszott a zongorán. Hirtelen Armand zuhanni kezdett, teste égett, minden egyes tagja fájt. Egy elhagyott épület tetejére zuhant rá, testét a naptól a hó védte meg. Több napig ott feküdt, mozdulatlanul a fájdalom miatt, és közben fülelt a külvilágra. Hol Sybelle játékát hallgatta, hol újabb hírt tudott meg Lestat-tal vagy a kendõvel kapcsolatban. Azt hitte, elveszett, de mikor Benji szemein keresztül figyelte Sybelle-t, ahogy az a zongorán játszik, Benji megérezte, és könyörgött Armand-nak, mondja, el hol van, õk majd megmentik az õ Angyalukat. És így lett. Sybelle és Benji megmentették az összeégett Armand-ot, nem féltek tõle, hálásak voltak neki. Vért szereztek neki, és búvóhelyet a nap elõl. Pár óra alatt Armand visszanyerte rendes külsejét, és megígérte a két halandónak, örökké gondjukat fogja viselni. Éttermekbe vitte õket, Sybelle-nek zongorákat vett, Benji-t pedig elkezdte oktatni.

Egy éjjel, amikor a jól ismert vámpírok összegyûltek Dora templomában, ott, ahol Lestat mély mozdulatlanságban feküdt, Armand nem bírta tovább, és ivott Lestat vérébõl, azaz Isten vérébõl, hiszen Lestatban még mindig ott volt Isten vére. Kellett neki a bizonyíték, hogy tényleg az õ Istenébõl ivott a vámpír. Eközben Sybelle-re, és Benji-re Marius, és Pandora vigyázott egy közeli New Orleans-is házban.
Armand, miután meggyõzõdött arról, hogy Lestatban Isten vére folyik, elment Marius házába, és ott találta az újdonsült vámpír Sybelle-t, és Benji-t.
Érthetetlen volt számára, és felfoghatatlan, hogy Marius pont velük tette ezt, de késõbb megértette, hogy így volt helyes, és se Sybelle, se Benji nem gyûlölte õt ezért, sõt, sokkal jobban szerethette, és megérthette õket. Marius pedig nem bosszúból tette õket vámpírrá, hanem azért, hogy Armand végre megkapja azokat a társakat, akikre mindig is szüksége volt, és akikkel végre boldog lehet.

http://www.biatv.hu/~zsu/lestat/vkindex.htm