Az árny

Besüt az égő Hold a fák ágai közt.

Síri csend van.

Csak egy ember járja a sírokat- magányosan.

Talpa alatt ropog a hó, s léteit kíséri egy szó-suttogás csupán

Egy árny követi őt e hideg éjszakán.

Letérdel egy sír elé, s imádkozni kezd-

„Én Uram!”- szól a csendbe .- „Bár én haltam volna meg!”

Válasza nem más, csak egy holló vijjogása szüntelen-

A márványangyal mozdulni látszik a feszületen.

Nem hullajt könnyeket-, fájdalma mélyebb a zokogásnál.

Csak egy rózsát tesz a sírboltra- mi sötétebb az éjszakánál.

Fölnéz az égre, sok csillag van az égen-

Eltakarja a Holdat egy felhő éppen.

Egy árnyat lát meg hirtelen-, ki csak suttog az éjbe szüntelen.

„Jöjj velem, jöjj”- szólítja őt a hívó szaván.

„Jöjj, és meglátod ám- a sok csodát...”

By: Éjszakai fény