A n� a terem k�zep�n �lt. Tart�s�b�l fens�ges magabiztoss�g sug�rzott. Ig�nyes eleganci�r�l �rulkod� ruh�inak red�i k�z�tt buja �v� tr�nsz�k volt kivehet�. A maga f�ld�nt�li fennk�lts�g�vel m�r szinte fesz�jez� volt, ugyanakkor h�vogat�.

Zavart t�pel�d�st keltett a l�nyban, aki b�rhogy is �llta a n� merev tekintet�t, mag�ban nem tudta hov� tenni. A r� mered� hideg szemekben val� kutat�sa medd� maradt. Agg�lyai t�madtak. Ez a n� k�v�lr�l a teremt�s m�v�szet�be �nt�tt sz�ps�g volt, de bel�lr�l teljesen �resnek �rezte. Min�l tov�bb cs�ng�tt tekintete a sz�rke szemek m�lytav� vil�g�ban, ann�l ink�bb botladozott benne az �ntudat, s min�l er�sebb nyugtalans�g hatalmasodott el rajta. V�ratlanul a n� megsz�lalt, cseng�, falakig burj�nz� hangj�n:

-Ne f�lj kedves! F�l�sleges. �gy sem �r semmit- szavaival a l�nyban alakot �lt�tt a retteg�s. A n� kiss� felh�zta szem�ld�k�t, majd l�gyan megk�rdezte:

-Megijesztelek?...Eg�szen beleborzongsz a szavaimba. Ide �rzem a f�lelmedet. Bennem dobog a sz�ved- pillanatnyi sz�netet tartott, �s �gy viselkedett mint, aki a l�ny elm�j�be akar betekinteni. A l�ny hi�ba hunyta be szem�t, mag�n �rezte a n� kutat� tekintet�t. 

-Gondolt�l m�r valaha arra, hogy vannak l�nyek, kiket vonz a f�lelmed? Nekik a v�red t�pl�l�k, a sikolyod pedig gy�ny�r� �nek...-  a n� szavai  egyre eszel�sebben visszhangoztak a l�ny fej�ben, kinek von�sain meztelen riadalom cik�zott �t.

-Jaj, l�tnod k�ne az arcodat- kuncogott fel a n�. Titkon der�lt, mint egy rossz gyerek saj�t cs�nytev�s�n. Folytatta �s hangj�b�l �rz�d�tt, hogy j�t mulat a j�t�k�n:

-�tsuhant a fejedben Drakula �s a t�bbi v�mp�r mes�je. El�rulom Neked, hogy a mes�k nagy r�sze, nem csak k�sza mendemonda. L�tez�s�nk a legnagyobb miszt�riumok egyike, hiszen itt �l egy el�tted- jelent�s�gteljesen letekintett a l�nyra.

-Gyere k�zelebb �s beavatlak ebbe a titokba- kit�rta karj�t. Ruh�j�nak r�ncai �trendez�dtek -Gyere, gyere nyugodtan! Ne r�m�lj meg a tr�nsz�k ridegs�g�t�l. Csacska �n�m�t�s. Hi�s�gunk utols� mencsv�ra. Mert, b�r mi vagyunk a hatalom birtokosai, nem juttathatjuk ezt kifejez�sre, mind�ssze tiszteletet k�vetel� pomp�ba �ntj�k, mely azon kiv�lts�gosok el�tt ny�lik meg, kiknek megadatott, hogy bebocs�t�st nyerjenek birodalmunkba. H�r�l vinni, pedig csak azoknak �llna m�dj�ban, kiket az a szerencse is �rne, hogy �lve t�vozhatn�nak - sz�netet tartott. �gy t�nt, a cs�ndet figyeli -M�r most nagyon gyorsan ver a sz�ved. Nyugodj meg kedves, k�l�nben el�g neh�z lesz uralkodnom magamon- a l�ny remegett, m�gis teste fell�zadt term�szetes retteg�se ellen �s engedett a n� h�v�s�nak. Amikor megfogta a n� kez�t, az mag�hoz vonta �s �gy folytatta:

- K�r azon agg�dni, amin m�r �gysem v�ltoztathatsz. Minden l�tez�s �ra a hal�l. Jelen esetben a Te hal�lod. Jobban teszed, ha nem h�z�dsz el. A f�lelmed szaga csak megr�szeg�t, �s m�g a v�g�n elhatalmasodna rajtam a vad�llat. Az meg ugyeb�r igen kellemetlen k�vetkezm�nyekkel j�rna- erre sejtelmes kis mosoly rebbent meg a n� arc�n. K�zben lassan, szinte �szrev�tlen�l k�zelebb hajolt a l�nyhoz. Kit�totta ajkait, amib�l hegyes szemfogak t�ntek el�. A l�nyb�l k�nnyek t�rtek fel. Zokog�s r�zta meg a v�ll�t, de egy�bir�nt nem mozdult. Tagjai elnehezedtek. Nem engedelmeskedtek akarat�nak. A n� el�rte a l�ny puha nyak�t �s b�r�be v�jt. A kapkod�s vagy a siets�g legkisebb jele n�lk�l, m�gis leplezetlen moh�s�ggal sz�vni kezdte v�r�t, m�gnem a l�nyb�l elfogyott az er�, �s s�r�sa elhalt. Ernyedten, de m�g �lve d�lt a tr�n kart�ml�j�nak. A n� visszah�z�dott hely�re �s r��r�sen megv�gta als� karj�t. Oly' lassan emelte fel m�sik kez�t, villantotta ki k�rm�t �s nyesett csukl�j�ra v�rz�snek indul� sebet, mintha �lvezni akarn� a pillanatot, amit �titatott a l�ny haldokl� zih�l�sa.

-�me a legfontosabb lecke fajt�nkr�l- mondta -V�r  �s �hs�g vagyunk- azzal a le�ny fel� ny�jtotta karj�t. Az er�tlen�l ut�na kapott. Habozott kiss�, de �lni akar�sa er�sebb volt undor�n�l. Ivott, �s melegs�g k�szott v�gig a hal�lban megfagyott erein. Az er� �tj�rta tagjait.

Azt�n a n� elh�zta t�le, majd hanyagul a karf�ra t�masztotta kez�t. J�ghideg tekintete elmerengett azon, ahogy egy-egy v�rcsepp kanyarogva lefolyt �nn�n tenyer�n, majd hossz�, finom ujja hegy�r�l a padl�ra esett. F�ldet �r�s�k nyom�n furcs�n hangosnak tetsz� koppan�sok t�lt�tt�k meg a hatalmas termet. 

A l�ny lehajtott fejjel t�rdepelt azel�tt, aki elvette az �let�t �s v�r�vel egy�tt s�t�ts�gbe burkol�z� halhatatlans�ggal aj�nd�kozta meg. M�g szaggatottan r�ngat�zott, amikor el�re hullott haja m�g�l tekintet�t a n� seb�re vetette. A v�r�s v�g�s, amib�l az im�nt ivott, m�r nem cs�f�totta a t�k�letes, s�padt b�rt. Egyszer�en felsz�v�dott. Ekkor vette �szre, hogy a koppan�sok megsz�ntek.

Ezzel egy id�ben puha ujjakat �rzett az �lla alatt �s a n� m�sik keze gyeng�den felh�zta fej�t. �gy a l�ny haja h�tracs�szott, �s l�that�v� v�lt �talakult arca. Von�saib�l elt�ntek a haland�k muland�s�gai, a szeme csillogott, t�tova, ideges, �ldozatra les� f�nnyel. Gy�ny�r� volt �s kegyetlen. Sz�ja sark�ban maradt egy kis v�r. A n� mutat� ujj�val megtiszt�totta, majd saj�t �hs�g�t �jfent csit�tva lenyalta �nn�n ujj�t. Azt�n megsimogatta a l�ny fej�t, eligaz�totta tincseit. Prec�z gondoskod�ssal viseltetett gyermeke ir�nt. V�g�l, mikor minden t�k�letesnek bizonyult, megsz�lalt:

-Az �jszaka meg�lelt. Ezent�l sz�m�z�tt leszel. Nem ad majd otthont, csak a s�t�ts�g. �rny�k vagy csup�n- majd elmosolyodott �s hozz� f�zte: -Uralkod� �rny�k.

2004. j�lius