Úgy nézek rád, mint idegbetegre,

Olyan ez az érzés mintha megverne.

Úgy tekintek erre az érzésre, mint betegségre,

Hirtelen jön, s nem múlik el, pedig kellene.

Ó hiányzol! Bár ne esne meg velem,

Ez a betegség, melynek szerelem a neve.

Hirtelen, mint a villám a tiszta égből,

S nem múlik el, csak túl későn.

Hülyének teszem magam, mikor velem vagy,

Rádragadok, a francba! Ezt nem szabad!

Úgy tekintek erre az érzésre, mint betegségre,

Hirtelen jön, s nem múlik el, pedig kellene.

Ó hiányzol! Bár ne esne meg velem,

Ez a betegség, melynek szerelem a neve.

Akarom, hogy tudd, de félénk vagyok mondani,

Azt, hogy szeretlek, magamnak sem bírom bevallani.

De nem vúlik el mikor akarnám,

Annál kevésbé tetszel, minnél többen tudják.

Úgy tekintek erre az érzésre, mint betegségre,

Hirtelen jön, s nem múlik el, pedig kellene.

Minnél kevésbé valószínű, annál jobban imádlak,

Ó bár ne tetszenél, jobb lenne a világnak.

Ó hiányzol! Bár ne esne meg ez velem,

Ez a betegség, melynek szerelem a neve.

Szeresshát vissza! Kevesebb lesz imádatom,

Kevesebb lesz a betegség ami kínoz.

Szeress te is! Mondd te elsőre,

S ígérem elmondom amit érzek.

Ó hiányzok! Bár ne esne meg velem,

Ez a betegség, melynek szerelem a neve.

Úgy tekintek erre az érzésre, mint betegségre,

Hirtelen gön, s nem múlik el pedig kellene.

Tudd meg hát: Szeretlek!

Tudd meg hát: Szeretlek!